Szerző: Hullan Gabriella | nov 15, 2025 | Uncategorized
Gondolatok Bojti Andrea: A magabiztos szülő (2023, Open Books) c. könyve kapcsán
Az elmúlt hetekben több olyan családdal találkoztam, ahol ugyanaz a jelenség rajzolódott ki, amit Bojti Andrea gyermekpszichológus is nagyon érzékenyen mutat be A magabiztos szülő című könyvében:
nem önmagában a gyermek nehézségei okozzák a legnagyobb terhet — hanem az, hogy a szülők mennyire tudnak egységet alkotni az adott helyzetben.
A könyv kiemeli (és én is nap mint nap látom), hogy a fejlesztések, diagnózisok, nevelési döntések mögött valójában mindig ott áll két ember története:
És amikor ezek a különbségek fáradtság, kimerültség és bizonytalanság mellett találkoznak, abból nagyon hamar kialakul az érzés:
„Nem ugyanazt akarjuk.”
A normatív krízis: amikor a párból szülőpár lesz
Bojti Andrea kifejti, hogy az első gyermek érkezése természetes módon borítja fel a párkapcsolat addigi egyensúlyát.
Nem azért nehéz, mert „baj van”, hanem mert:
-
megváltoznak a napi ritmusok,
-
átrendeződnek a szerepek,
-
csökken a közös idő,
-
és sokszor a fizikai és lelki kimerültség is állandóvá válik.
Ez a jelenség a pszichológiában normatív krízis: olyan változás, amit minden család átél, és senkit nem jelez rossz szülőként vagy rossz párként.
A gond akkor kezdődik, amikor a két szülő ezt a krízist különböző irányból éli meg.
Ezt gyönyörű pontossággal mutatja be a könyv egy konkrét eseten keresztül, amit most összefoglalva ismertetek.
Bea és Miki története – amikor a jó szándék kevés
A könyvben szereplő pár, Bea és Miki története sok család számára ismerős lehet:
-
Bea kimerült, túlvállalja magát, ő hordozza a nevelési feladatok többségét.
-
Miki dolgozik, próbál jelen lenni, de bizonytalan abban, hogyan kéne segítenie.
-
A gyermekük, Panna erősen dacossá válik, és a szülők teljesen eltérő módon reagálnak erre.
A gyermek esti rutinja minden nap csatába fullad: fürdés-megtagadás, halogatás, újabb és újabb kérések, konfliktusok.
A helyzetet tovább nehezíti, hogy:
Mindkét szülő jó szándékkal cselekszik.
Csakhogy a gyerek nem egységes rendszert lát, hanem két eltérő reakciót, ami érzelmi bizonytalanságot teremt.
A könyv egyik legfontosabb felismerése:
a gyerek nem a szigorra vagy a lazaságra vágyik – hanem érzelmi kiszámíthatóságra.
Ez pedig szülői szövetség nélkül nem megvalósítható.
Mi történik a gyerekkel, ha a szülők „külön csapatban” játszanak?
Bojti Andrea hangsúlyozza, hogy ha a szülők reakciói között nagy a különbség, a gyerek:
-
bizonytalanná válik az elvárásokat illetően,
-
intenzívebben feszegeti a határokat,
-
érzelmileg labilisabbá válik,
-
a viselkedési nehézségek fokozódhatnak.
Egyik technika sem „jobb”, hanem a közös álláspont hiánya teremt feszültséget.
A megoldás nem a szigor vagy a lazaság – hanem az összehangolódás
A könyv terapeuta-szemlélete szerint a változás akkor indult el, amikor Bea és Miki:
-
Megértették egymás érzéseit és motivációit.
(Nem egymás ellen, hanem együtt lettek a rendszer részei.)
-
Kimondták a saját szükségleteiket.
– Bea támogatást akar az esti rutinban.
– Miki szeretne időt a feleségével kettesben.
-
Kicsi, konkrét feladatokat kaptak, nem elvárás-csomagot.
Például:
-
néhány perces kettesben töltött idő,
-
fix szerepmegosztás az esti rutinban,
-
következetes és közös szabályok.
-
Megértették, hogy a szülői szövetség nem spontán alakul ki, hanem tudatosan épül.
A könyv egyik legszebb mondata:
„A szülői szövetség megerősítése nem egy egyszeri esemény, hanem egy folyamatos fejlődés része.”
Ez a gondolat a saját munkámban is minden nap visszaköszön.
Miért hoztam ezt el a blogra?
Mert a fejlesztéseken újra és újra azt látom, hogy:
-
a neurodivergens kisgyereket nevelő családok sokkal nagyobb terhelés alatt élnek,
-
és épp ezért a szülői egység még fontosabb lenne,
-
ugyanakkor pont a fáradtság és a mindennapi „krízisüzemmód” akadályozza meg, hogy ezt megtalálják.
Ezért mondom mindig:
„A gyermek fejlesztése nem csak arról szól, mit csinálunk a gyerekkel.
Arról is szól, hogy hogyan vagyunk egymással.”
A szülők lelki jólléte, egymáshoz való kapcsolódása sokszor többet ér a gyerek fejlődésében, mint bármilyen különóra, terápia vagy módszer.
Záró gondolat
Ha hasonló helyzetben vagy most, emlékeztesd magad:
Nem kell mindig mindenben egyetérteni.
Nem kell tökéletesnek lenni.
Nem kell minden napot hibátlanul lemenedzselni.
Legyetek elfogadóak önmagatokkal és egymással.
Ami igazán számít:
Egymás felé fordulni, és közösen, egységben jelen lenni a gyermek számára.
Ez a legnagyobb ajándék, amit családként adhattok neki.
Szerző: Hullan Gabriella | okt 20, 2025 | Uncategorized
(Figyelem, kicsit érzelmi alapú bejegyzés következik)
Gondolkodtam rajta hogy ezt most Egyesületi színekben írjam-e meg – mert hogy több kollégával beszélgetve jött a gondolata ennek a bejegyzésnek – de függetlenül az OBNE működésében betöltött szerepemtől, szakemberként gondolom az alábbiakat kifejteni, így maradok most a Neurofeedback & Fejlesztés zászlaja alatt mint gyógypedagógus. Tehát, kedves olvasó, ki és miért válik jó szakemberré / neurofeedback trénerré?
Az a helyzet hogy az elmúlt évtizedben, sok ilyen cikket olvastam. Általában, vannak összegző írások, amik olvasószám emelkedéséért íródnak, illetve olyanok is, amik szeretnék önnön szakmaiságukat kidomborítva, klienseket toborozni maguknak. Egyikkel sincsen alapvetően semmi gond.
Azonban szakmailag ez egy nehezebb kérdés, mintsem hogy azt 10 ponton felsorolja az ember. Mert hogy ugye a jó párkapcsolatról felsorolt 10 pontos cikkek se fedik le a valóságot, hogy lehetne ezt segítő szakmákon belül, különböző speciális nehézségek és élethelyzetekben alkalmazott módszereknél definiálni?
Természetesen ilyet azzal szokás kezdeni hogy legyen meg az alapvető végzettsége, illetve az se mindegy ám hogy melyik képzőszervnél végzett az adott egyén. Természetesen ez egy alapvető és logikus alapfeltétele egy szakmának. Neurofeedbacknél mindenféleképpen növeli a szakmaiságot a neurobiológiai alapok megtanulása. Anatómiai alapok is feltétlenül hasznosak, tudjuk azt is hogy milyen kutatási eredmények a legújabbak és ezt mind tanuljuk meg olyan emberektől akik számunkra szakmailag vitathatatlanul mérvadóak. Ez mind igaz. Mivel én magam is létrehoztam anno sok más kollégámmal egy szakmai közösséget, egyértelmű számomra is hogy egy szakmai közösséghez tartozás is vitathatatlanul fontos. Mert ekkor tudok kérdezni másoktól, ha valami elgondolkodtat vagy azt érzem, jó lenne még egy szemszög bevonása, hátha segít az engem érintő kérdésben. De tényleg ettől lenne csupán jó egy szakember? Szerintem egy szakember mindenképpen. Viszont egy SEGÍTŐ szakember már kicsit más..
Anno a gyógypedagógiai tanulmányaim első előadását hallgatva az előadó megkérdezte, ki ÉRINTETT bármilyen módon a gyógypedagógia kapcsán.. A terem legalább fele feltette a kezét. Én fel tudtam magamban sorolni az Öcsémet, aki logopédiai óvodába és iskolába járt a Bárczira, magamat, nem diagnosztizált diszesként, és édesapám is dadogott gyermekként, azóta meg közös képviselő (kitesz félig egy gyógypedagógusi munkakört az is), tehát emelhettem én is a magasba a kezem, de nem ez volt a belső mozdító okom arra hogy ebbe a szakmába belevágjak..
Minden szerettem addigi életem során, valamilyen módon a társadalom, a kortárs közössége szélére csúszott. Mondhatjuk hogy mindnek volt valamilyen idegrendszeri, érzelmi módosultsága, amiben megtapasztalhatta milyen nehéz kilógni a sorból. Az én motivációm az ő megsegítésük volt.. Bár közel csak 20 évesen, de annyi kisiklott életet láttam, akik mind jobb sorsra voltak érdemesek hogy a fejembe vettem, ezt én szeretném megelőzni annál akinél csak lehet. Segíteni szeretnék, megvédeni másokat hogy minél kevesebb gyerek sérüljön meg ilyen fokon. Tehát erősen motivált vagyok a segítésre és mint sejthető az eddigiekből, nem hiába lettem pszichopedagógus (is), fejlett az érzelmi intelligenciám. Empatikus vagyok, és a google értékelésekben az engem megismert szülők rendszeresen említik hogy akármilyen nehezen kapcsolódó is a gyermekük, én megtaláltam velük azonnal a közös hangot, szerettek hozzám járni, megvolt a bizalmi viszony. Igen, bármilyen “segítő” is legyen az ember, ha a másik fél nem bízik benned, nem fog együttműködni, nem fog hinni a közös sikerekben, mert nem lesz kapcsolódás kettőtök között. Ha gyerek, ha felnőtt, ez mindig igaz.
Itt még csak ott tartok hogy egy szakember vagyok akinek megfelelő a motivációja, a végzettsége és megbízik bennem az akinek segíteni szeretnék. Ekkor se biztos a siker…
Nem biztos hogy jó tréner vagyok. Ha nem látom át az adott személy nehézségének a komplexitását.. Pontosan mik hatnak rá a mindennapokban? Van genetikailag gyanítható gond? Milyen volt és most éppen milyen a családi helyzete? Éri stressz? Iskola/munka környezete milyen? Szed valamilyen gyógyszert? Károsan mi hathat rá?
Természetesen a tanfolyamokon megtanítják jobb esetben azt is hogy egy anamnézisben mit veszek fel, de az értelmezés már ennél összetettebb. Mivel lehet neki segíteni ezekre a gondokra, Én mint szakember hogyan súlyozom a problémákat, biztos hogy az én módszerem lesz az elsődleges? Vagy ha van fontosabb, azt már elkezdték?
Ebben a szakaszban a legfontosabb felmerülő kérdés hogy az adott problémánál jól mérjem fel a helyzetet. Szakmailag kompetens vagyok e. Illetve ha vállalom az adott fejlesztést, jön az a kérdés ami a legtriviálisabb: de megvan a “kémia” az adott személy felé? Tudom, fura így megfogalmazni, de mindenkinek megvan a maga “zsánere” aki szimpatikus. Lehet hogy elfogadom hogy valaki jó szakember, láthatom hogy jót akar nekem de ha nincsen meg a kölcsönös szimpátia, sutba esik az egész terv.
Amiket felsoroltam eddig: megfelelő alap végzettség, szakmai tudás megléte, folyamatos tudásfrissítés, szakmai közösségben való aktív részvétel, rendszeres szakmai segítségkérés különböző kollégák felé ha az szükséges, megfelelő motiváció a munkánkhoz, önnön kompetenciáink és fontosságunk tudatosítása és súlyozása a problémák feltérképezésében, megfelelő szimpátia a kliens és a tréner között.
Ha pontokban szeretném ezt felsorolni, talán ezt így tudnám.. De ahogy egy gyógypedagógiai problémával küzdő egyén se szedhető pontokra hogy mitől is lesz igazán gyógypedagóiai és honnantól “csak” maga az egyén, így egy jó segítő szakembert se lehet pontokba szedni. Minden segítséget kereső embert ettől nagyon óvva intek. Nehogy ez alapján keressen bárkit is.
Mi a fontosabb például egy nembeszélő autistának vagy egy opponáló identitászavaros kisóvodásnak? Hogy a neurofeedback trénere naprakész legyen a tudományos kutatásokban, vagy megtalálja a hidat felé amin keresztül elkezdhetnek együtt fejlődni hétről hétre? Melyik szakemberben találja meg a kétségbeesett szülő a támaszt? A trénert kiképző intézménytől fog függni, vagy attól hogy érzi és látja, a másik őszintén, hitelesen és segítő szándékkal ad tanácsot és keresi vele együtt a lehetséges megoldásokat?
Félreértés ne essen, mindenkinek a saját módszerét és annak specifikációit jól kell ismernie, megfelelő képesítéssel rendelkeznie kell az adott trénernek! Azonban önhittségnek hat számomra lecsupaszítani bármilyen segítőszakmai tevékenységet tudományos tanulmányokra, kutatásokra, szupervíziókra. Mások megsegítésének elsődleges alapja a szakmai alázat, mely tankönyvekből nem tanulható. Nincsen tökéletes neurofeedback tréner, de jó, sok akad. Ez a kérdés sose lehet szakmailag 10-15 vagy akárhány pontban felsorolni, mert ha valaki emberekkel foglalkozik, annak át kell látni annak komplexitását is hogy milyen sokrétű ez a szakma és hogy a legfontosabb, szívvel, lélekkel tegye az ember.
Szerző: Hullan Gabriella | márc 18, 2025 | Uncategorized
Március 27-én, este 18:00-i kezdettel lesz az Országos Biofeedback és Neurofeedback Független Egyesület szervezésében megtartva a tavaszi Neurofeedback Webinár.
A Webinár célja a laikus közösség, illetve a segítő szakemberek tájékoztatása a különböző Neurofeedback módszertanokról. Napjainkban ugyanis a mai napig nem köztudott a legtöbb érdeklődő és kolléga számára, hogy a neurofeedback kifejezés igazából egy gyűjtőfogalom és többféle módszert foglal magában.
A webinárt én fogom tartani az OBNE megbízásából, az előadás végén pedig készséggel válaszolok bármilyen a módszer kapcsán felmerülő kérdésre is.
Az eseményen való részvétel ingyenes, azonban regisztrációhoz kötött. Az alábbi linken lehet jelentkezni az ONLINE eseményre.
Szerző: Hullan Gabriella | szept 4, 2024 | Uncategorized
A Kölöknet.hu-n, a mai nappal jelent meg új cikk, melyben bemutatásra kerül az Országos Biofeedback és Neurofeedback Független Egyesület (OBNE) gondozásában november 9-én megrendezésre kerülő Autizmus 360° konferencia.
A rendezvény nyitó előadásában a Neurofeedback módszerek sajátosságairól és felhasználási lehetőségeiről fogok majd mesélni, a személyesen vagy éppen online résztvevők számára.
Régóta tartom személyes ügyemnek a különböző Neuro és Biofeedback módszerek ismertetését laikusok és szakemberek számára, hogy megvalósulhasson a minél szélesebb körben való alkalmazása hazánkban.
Az autizmusra is mint sok más tüneteggyüttesre igaz, hogy sok oldalról érdemes megtámogatni fejlesztését. A további előadások is ezt az ügyet segítik, érzelmi és mentalizációs folyamatok, táplálkozás hatásai, nehézfémkivezetés, személyes tapasztalatok a fejlesztési lehetőségek során, a köznevelés rendszerének bonyodalmai és még sok más fontos és informatív előadás fog elhangozni a program során. Mindenkinek szeretettel ajánlom figyelmébe az eseményt.
Az esemény kapcsán íródott teljes cikk Itt olvasható
Az Autizmus 360° Konferencia előadói
Szerző: Hullan Gabriella | febr 2, 2024 | Uncategorized
A Merengő Podcast és az Auróra közös szervezésében került megrendezésre Január 30-án este az ADHD témájával foglalkozó panelbeszélgetés. Moderátorának, kolléganőnket Bodócs Dórát kérték fel a szervezők. Dóra kérdezte meg, nyitott lennék-e egy ilyen beszélgetésre.
Beszélgető partnerem dr. Balázs Judit magyar orvos, egyetemi oktató, gyermek-, ifjúság és felnőtt pszichiáter szakorvos. Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar, Pszichológia Intézet Fejlődés- és Klinikai Gyermekpszichológia Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára.
Megvallom, nagy kíváncsisággal vártam ezt az estét. Ugyanis nagyon izgalmas volt számomra megvitatni ezt a témát gyógypedagógusként egy orvossal. Főként hogy az ADHD diagnosztikájának egy jeles személyéről van szó. Ez a két szakma nagyon gyakran van egy időben jelen a kliensek életében, de közvetlenül ritkán találkoznak. Ráadásként bár a gyógypedagógia az orvostudományból alakult ki (orvosi, pedagógiai, pszichológiai és szociológiai alapokon nyugszik) szemlélete napjainkban sok esetben nagyon más szemszögből közelíti meg a problémák megoldását egy adott személynél.
Az Auróra és a Merengő Podcast munkatársai igazán kellemes benyomást tettek rám. Igazi lelkes fiatalok, a közönség pedig saját bevallásuk szerint sok esetben közvetlenül vagy közvetetten de ADHD-ban érintettek voltak. Túlnyomórészt fiatal felnőttek. Pont olyan nyitott, érdeklődő és sokszínű közönség, akik egy Budapest belvárosi romkocsmába illenek 🙂 meg is töltöttük hamar az Auróra nagytermét.
A beszélgetés során érintettük az ADHD kapcsán legfontosabb témákat: definíció, diagnosztika, kiket érint, milyen más zavarokkal szokták összekeverni, milyen indokok vezetnek odáig hogy diagnózist kap valaki, milyen módszerek segíthetnek egy ADHD-ban érintettet.
A beszélgetés jó hangulatban telt, egy óra elteltével már igazán oldottan beszélgettünk a témában. Igazán érdekes volt megtapasztalni hogy dr. Balázs Judit szakmájából eredendően a lehető legnagyobb segítő szándékkal, de vallja, hogy 6 éves kor felett elsődleges kezelési módja az ADHD-nak a gyógyszer. Legoptimálisabb esetben pszichoterápiával kiegészítve. Míg ugye tudjuk hogy a hozzánk, neurofeedback trénerekhez forduló kliensek pont a gyógyszert szeretnék elkerülni. Ennek az ellentétnek mégse lett a beszélgetésben “mérgező” hatása. Pozitív élmény volt hogy bár más utakat járunk a szakmánk tekintetében, de elsődlegesen mindkettőnket közös cél mozgat. Segíteni az ADHD-ban olyan eszközökkel, amelyek rendelkezésünkre állnak.
Azt pedig külön bóknak vettem, hogy bár kedves Judit még tudományosan nincsen meggyőzve a Neurofeedback bizonyítottságáról, elismeri hogy gyűlnek az evidenciák. Ezen felbuzdulva vettem a kihívást, az OBNE keretein belül Chauvin-Némethy Nerellával (Ergoterapeuta, Bio és neurofeedback tréner) közösen, a mai nappal elindítottunk egy Evidance-based projektet. Ennek keretein belül az OBNE megvásárolta az Evidence-Based Practice in Biofeedback and Neurofeedback 4th edition kiadványt. A célunk hogy naprakész tudományos háttérrel tudjuk prezentálni legközelebb a legfrissebb evidenciákat Bio és Neurofeedback terén.
A beszélgetés a Merengő Podcast oldalán, az alábbi linken lehet meghallgatni.
Szerző: Hullan Gabriella | jan 19, 2024 | Uncategorized
Egy újabb felkérés érkezett még 2023 augusztusában, melyben arra kértek, adjak elő a neurofeedback módszeréről. A sűrű őszi teendők miatt, végül december elsején valósult meg az előadás. Karácsony előtt publikálták is.
A felvétel tartalmáról, körülményeiről, az SNI Suli létjogosultságáról és arról hogy mit tartok fontosnak a módszer ismertetése kapcsán, az Országos Biofeedback és Neurofeedback Független Egyesület honlapján mesélek, melyet itt olvashatsz
Szerző: Hullan Gabriella | júl 2, 2021 | Uncategorized
A neurofeedback tréninget sokszor szélsőséges véleményekkel írják le a kliensek különböző internetes fórumokon. Olvasni „nekünk csodát tett” és „semmire nem volt jó, nem láttunk változást” véleményeket is. Hogy miért lehet ilyen szélsőséges a megélése? Azon túl hogy az internet világában sokszor végletesen fogalmaznak az emberek, fontos tudni azt is hogy igen is tehetünk „csodát” a gyerekkel, de ahhoz sosem egyetlen módszer szükséges. Több tényező együttállása kell. Miben rejlik a siker?
A neurofeedback kiegészítő eljárás. Ezt fontos leszögeznünk. A tudományos kutatások is azt bizonyítják hogy akkor a leghatékonyabb ha több oldalról van megtámogatva a kliens (mostantól nevezzük „gyermeknek”). Különböző dolgokkal lehet megsegíteni a gyermeket, természetesen problémaspecifikusan. Nem mindegy hogy egy figyelemzavarról, ADHD-ról vagy szorongásról van szó. Vegyük végig azokat ami minden gyerek számára fontos lehet:
Mozgásfejlesztés
Rendszeresen keresnek fel minket óvodáskorú gyerekek kapcsán szülők hogy iskolakezdésig szeretnék a lehető leghatékonyabban megtámogatni a gyermeküket. Erre remek módszer a neurofeedback. Viszont személy szerint mindig megkérdezem a családot ha éretlen a gyermek idegrendszere hogy mozgásfejlesztésre jártak/járnak-e. Ha azt felelik hogy nem, akkor mindig elmondom hogy amíg a mozgásával nincsen minden rendben vagy minimum nem zajlik a tréning mellett a mozgásfejlesztés, addig úgy építünk várat hogy az alapok inognak.
A gyermek idegrendszerének megfelelő fejlődéséhez nélkülözhetetlen a mozgás. Ha gond van vele, akkor pedig a mozgásfejlesztés. Mellette remekül megfér a neurofeedback és nagyon hatékonyak is tudnak lenni együtt. Viszont sok esetben ez még mindig nem elég.
Megfelelő táplálkozás
A napokban volt nálam egy anyuka, elhozta felmérésre az 5 éves figyelemzavaros, idegrendszeri éretlenséggel küzdő örökmozgó kisfiát. Mivel a felmérés és az első találkozás mindig nagyon izgalmas, a kisfiú teljesen jogosan izgatott volt, talán félt is kicsit a helyzettől. Nem nagyon akart együttműködni se velem se az anyukájával. Édesanyja cukorkát ajánlott jutalmul ha beül a kisfiú a fotelbe. Elhangzott az arany mondat miszerint „neki ez nem számít, amúgy is pörög”. No hát ilyen helyzetben nehéz jót mondania a szakembernek. Nem is tudtam olyat mondani ami ne hatott volna bujtatottan kritikának, akármilyen finoman fogalmaztam meg.
Nem szeretnék senkit megbántani, tudom hogy nagyon nehéz szülőként az élet ha egy pörgő kis tornádó vagy szószátyár sajtkukac a gyermekünk és ilyenkor van az a szituáció amikor kb BÁRMIT bevetnénk csak a gyerek álljon kötélnek és tudjuk motiválni. DE az érzékenyebb idegrendszerű gyermekeknek ezzel kirúgjuk sarkosan szólva a lába alól a talajt. Az adott csatát lehet megnyerjük de elveszítjük a háborút.
Létfontosságú a fejlesztések során hogy vizsgáltassuk ki a gyermeket gasztroenterológussal. Nagyon nagy számban fordul elő valamilyen ételintolerancia a gyermekeknél, bujtatott bélgyulladás, felszívódási zavar. Ezek a problémák mérgezik minden áldott percben a gyerkőc idegrendszerét. Nem hiába funkcionál szegény nehezen mikor már az alap állapota is nehezített. Erre ha ráteszünk még egy jó adag szénhidrátot, akkor a neurofeedback és a mozgásfejlesztés csak tűzoltásként tud működni és nem érjük el azt, amire képesek lehetnénk a gyermek fejlesztésében.
Pár érdekességről az Agy-Bél kapcsolatról itt olvashat.
Tanulási módszerek
Életkortól és személyes adottságoktól függ hogy mi segít a gyermeknek a tanulásban – például derítsük ki milyen tanulási típus neki a legjobb. Vizuális, auditív, kinesztetikus, audio vizuális, mozgásos?
Ami minden gyermeknek jól jöhet: letisztult, ingerszegény környezet, friss levegő, egészséges rágcsa (nem túl sok és felügyelettel hogy ne csak azzal foglalatoskodjon). Friss víz, szünetek a tanulásban mikor a gyerek mozoghat.
További tanulási tippeket itt olvashatsz.
Család
Ez talán a legnehezebb dió, hiszen önmagunkat nem tudjuk objektíven szemlélni és a családunkat sem. Azonban ami tőlünk telik, megtehetjük. Nagyon fontos hogy a család egyöntetűen támogassa az adott nehézség kapcsán a gyermeket és higgyen is abban hogy jobb lesz. Sok családnál láttam hogy míg a szülők vagy csak anya vagy csak apa hitt az adott módszerben/módszerekben/gyermekfejlődésében, a többi családtag szkeptikusan vagy kritikusan állt a dologhoz. Miért küzdene, hinne és változna egy gyerek ha a saját családjában se hisznek benne az emberek. Ez sokszor sajnos nagyon nehéz ügy, van hogy családterápia is indokolt lenne egy családon belüli véleményeltérés kapcsán. Ehhez pedig minden fél beleegyezése kell.
Az elvált szülők nehezített helyzetéről nem is szólva. Így ez a legnagyobb kihívás sok esetben. Egy viszont véleményem szerint biztos. Az hogy ha az egész család támogatólag és szeretettel buzdítja a gyermeket abban hogy lesz ő még sokkal ügyesebb is, csodát tud tenni.
Módszerbe vetett hit (azaz a placebo)
Erre felhoznék egy számomra nagyon kedves és szeretett családom példáját:
Eljött hozzám az Anyuka a kisfiával felmérésre. Erős figyelemzavarral küzdött a roppant jó intellektuális képességekkel rendelkező kisfiú. Csak hát ő az az elvarázsolt professzor típus. Szülei értelmiségiek, egyetemeken dolgoznak. Kisfiú hiába okos, a figyelemzavara és introvertált természete miatt rendszeresen az iskolában az áldozat szerepe jutott neki. Pár erőszakos osztálytársa rendszeresen terrorizálta. A felmérésnél mikor elkezdtem elmagyarázni a módszertant, az Anyuka félbeszakított és a következőket mondta:
Elolvastam minden legfrissebb nemzetközi kutatást, és ez mindenféleképpen jó lesz nekünk. Vagy a neurofeedback fog hatni, vagy a placebo!
Megvallom, elakadt a szavam. Nagyon hozzá se tudtam mit fűzni hirtelen. Az Anyukának viszont igaza is lett.
A tréningfolyamat végére nem csak a tanulás ment könnyebben és lett szebb az írásképe, ( mivel Anya buzdította a kisfiát otthon hogy ez mennyire sokat fog neki segíteni és milyen ügyes) olyan önbizalma lett a kisfiúnak hogy elkezdte bevédeni magát az iskolai terror elől. Többet nem mertek belekötni a többiek. És ez nem a neurofeedback (az a tanulásban segítette) érdeme volt, bár a kisfiú teljesen annak tulajdonította. Hitt a módszerben, abban hogy ettől minden jobb lesz és önmagába is jobban elkezdett hinni. Ezt kívánom minden nehézséggel küzdő kisgyereknek.
Szerző: Hullan Gabriella | okt 4, 2019 | Neurofeedback
„A családomnak fontolóra kellene vennie a neurofeedback tréninget ADHD kapcsán?” Ezt a kérdést sok klinikus teszi fel önmagának. A tanulmányok biztatóak, de nem egyértelműek. Íme amit a szakembereknek és a betegeknek tudniuk kell!
Mi a neurofeedback?
A neurofeedback egy alternatív tréning típus, mely valós idejű EEG adatokat használva segít a a betegeknek saját agyuk edzésében. Ezzel javítva koncentrációs, impulzuskontroll és végrehajtói funkcióikat.
Az 1970-es évek óta használják az ADHD és más idegrendszeri rendellenességekben szenvedő betegek esetében a neurofeedback tréninget.
A módszer támogatói az alábbi hatásokat tartják bizonyítottnak:
- Az EEG értékekben bekövetkező változás mérhető és tartós sok idővel a tréning folyamat befejezése után is.
- Az EEG értékek javulása, viselkedésben tapasztalható javulásokhoz vezet – nevezetesen a tartós fókuszáltsághoz, csökkent impulzivitáshoz és csökken az egyén elterelhetősége is feladathelyzetben.
A neurofeedback tudománya
A neurofeedback a neuroplaszticitáson alapszik – mely azt jelenti, hogy az agy formálható, aktivizálható rendszeres intenzív gyakorlás által. Ekkor a betegek saját agyhullám mintázataikat befolyásolják. A tréning folyamán a neurofeedback célja, hogy segítse a betegeket a magas frekvenciájú agyhullámaik arányának növelésében, ezáltal fokozva a figyelmüket és önszabályozásuk képességét.
Az ADHD-s agy sok esetben többlet delta és theta agyhullámot (alacsony frekvenciájú agyhullámot) generál, illetve csökkent mértékben vannak jelen a magas frekvenciájú béta hullámok. A neurofeedback ezt az arányt képes megváltoztatni akár 20-40 tréning alkalom után. A végcél egy aktív, összehangolt agy, mely az ADHD tüneteinek általános csökkenéséhez vezet.
Pontosabban, a neurofeedback tréning célja növelni az agy terhelhetőségét és bétahullámokra való hajlamát, melyeknek jelenléte a hatékony információfeldolgozással és problémamegoldással állnak összefüggésben. Ezzel szemben ha a theta hullámokból többlet van jelen az agyi aktivitásban, a betegek munkájukban szétszórtságra, feledékenységre és figyelmük könnyű elterelhetőségére panaszkodnak. Ezért a neurofeedback tréning célja a delta és theta hullámok mértékének csökkentése.
Hogyan működik?
A Neurofeedback a biofeedback egy különálló típusa. A biofeedback annak a folyamatnak a megtanulása, hogyan változtathatja meg az adott személy saját fiziológiai aktivitását biológiai adatok, például a légzési frekvencia, az izmok aktivitása és a szívműködés valós idejű monitorozása révén.
A neurofeedback tréning alkalmával a szakember egy EEG-biofeedback eszköz fejbőrön elhelyezett elektródáival figyeli a beteg agyhullámait. Ezek az érzékelők mérik az agy aktivitását, és továbbítják azt, hogy a tréner és a beteg is pontosan láthassa, mikor és hogyan érik el az agyhullámok a kívánt optimális szintet.
A tréningezők a szakemberrel együttműködve felismerik, mikor működik az agy az optimális tartományban és mikor nem, majd a gyakorlások során megismételik ezt az állapotot hogy később ezt az optimális agyi tevékenységet akaratlagosan fenntarthassák.
Ideális esetben minden hagyományos neurofeedback tréning legfeljebb 30 percig tart. Számos tréner a beteg kvantitatív EEG felmérésének eredményei illetve az ADHD tünetek alapján állítja fel a tréningprotokollt. Ha a neurofeedback tréningek a mért adatokban javulást eredményeznek, a kezelési protokollokat az újonnan mért adatok alapján módosítják.
Reprezentatív tanulmányok
Az első tanulmányok és esettanulmányok a neurofeedback hatékonyságáról 1976-ban kezdtek megjelenni. Azóta tucatnyi tanulmányt publikáltak egyre erősebb kutatási módszertannal. Itt található néhány figyelemreméltó kutatás összefoglalása:
100 fő, 6-19 éves ADHD-s gyermeket kezelt egy éven át Ritalinnal, viselkedés terápiával és iskolai megsegítés kombinációjával. A szülők fele jelentkezett hogy szeretnék beilleszteni a neurofeedback-et is a kezelési tervbe.
A neurofeedback-ben részesülő fiatalok jobban teljesítettek mint az azt nem kapó társaik, mind a szülők és a tanárok jelentéseiben illetve a számítógépes figyelemfelmérési tesztekben, tanulmányi eredményeikben.
Az EEG vizsgálatok azt mutatták, hogy agyhullámaik normalizálódtak. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után csak a neurofeedback-kezelésben részesült betegeknél tartós eredményeket láttak. Ezt a tanulmányt azért kritizálják, mert a résztvevőket nem véletlenszerűen osztották be a kezelési csoportokba.
20 fő, 8–12 éves ADHD-s gyermeket véletlenszerűen osztottak ki 40 hétig tartó neurofeedback kezelésre vagy kezelést nem kapók listájára.
A 40. hét végén azok a gyermekek, akik neurofeedback-kezelést kaptak, figyelemre méltó javulást mutattak, amit a szülõk értékelése és a laboratóriumi mérések bizonyítottak.
Az MRI vizsgálatok szignifikáns változást mutattak az agyhullám mintázatokban a kezelt gyermekek esetében, a kontroll gyermekeknél azonban az adatok nem változtak. Ezt a tanulmányt kis mintája (20 fő) korlátozza.
Az ADHD-val 102 fő, 8-12 éves gyermeket véletlenszerűen választották ki neurofeedback tréningre vagy számítógépes készségfejlesztő tréningre.
Mindkét csoport 36 aktív kezelési ülést kapott 18 hét alatt. A kutatók szándékosan titokban tartották a szülők és a tanárok előtt, hogy melyik gyermek melyik típusú tréningen vesz részt. Ez a tanulmány a korábbi kutatások hiányosságait kívánta kiküszöbölni egy randomizált kontrollcsoporttal és a nagyobb mintával.
A vizsgálat végén a neurofeedback csoport gyermekeinél 60%-kal nagyobb mértékben csökkentek az ADHD tünei a szülői és a tanár visszajelzésekben, mint a számítógépes készségfejlesztő csoportban. Hat hónappal később a különbségek megmaradtak, és a neurofeedback-kezeléssel kezelt gyermekek szülei sikeresebb iskolai teljesítményeket jelentettek.
23 fő, 7-14 éves korú gyermekeket véletlenszerűen osztottak két csoportba. Vagy metil-fenidát vagy 40 alkalmas neurofeedback kezelést kaptak.
Mindkét csoport szignifikáns és egyenértékű csökkenést mutatott az ADHD tünetei alapján a szülők és a tanárok között közvetlenül a tréning befejezése után közvetlenül, két hónappal később – majd a javulások hat hónapos nyomon követés mellett is fennmaradtak.
A tanárok csak a neurofeedback tréningen részt vett csoport jelentõs tanulmányi fejlődéséről számoltak be az olvasási és írási készségek területén, azonban nem világos, hogy a tanárok tudták-e melyik csoport, melyik kezelést kapta.
Elegendő neurofeedback-tanulmány létezik már az adatok meta-analízisének befejezéséhez, mely segíthet egy megbízhatóbb összegzést létrehozni a Neurofeedback, ADHD kezelésére gyakorolt hatásáról.
2012-ben , 14 randomizált vizsgálatot tanulmányoztak a kutatók , és kiszámolták milyen mértékű hatást eredményezett a neurofeedback tréning: 80%-al csökkent a figyelmetlenség és 70%-al csökkent a hiperaktivitás tünetei a résztvevő ADHD-sok körében a kutatások során. Ezeket meglehetősen látványos eredményeknek tekintik, bár nem olyan nagyok, mint a stimuláló gyógyszereké melyeknek körülbelül 100%-os hatás társítanak.
2016-ban , 13 randomizált, kontrollált vizsgálat tanulmányozása során a kutatók – melyek közül néhány átfedést mutatott a 2012-es elemzéssel – azt határozták meg, hogy determinálhatta az eredményeket az a tény a szülők és a tanárok körében is, hogy ha tudták pontosan milyen kezelést kap a gyermek. Arra a következtetésre jutottak, hogy azok akik tudták, az ADHD-tünetek enyhébb csökkenését tapasztalták mint azok, akik nem tudták milyen kezelést kap a gyermek.
Ígéretes kiegészítő tréning
Bár a legtöbb tanulmány nem teljesen „vak”, a fentebb idézett kutatások azt sugallják, hogy a neurofeedback az ADHD ígéretes tréningje, ám ezt a gyógyszeres kezelés és / vagy viselkedésterápia kiegészítésének kell tekinteni, mint sem önálló kezelésként. A meglévő kutatások azt sugallják, hogy a módszer javíthatja a figyelmet, csökkentheti a hiperaktivitást és fokozhatja a végrehajtó funkciók működését, ideértve a munkamemóriát is. Az ADHD terület legfontosabb kutatói közül néhány azonban azt állítja, hogy hatékonysága az ADHD vonatkozásában nem bizonyított. Azonban azt kijelenthetjük, hogy a gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia kutatási támogatása jóval erősebb, mint jelenleg a neurofeedback tréningé.
Forrás: www.additudemag.com
Szerzők: David Rabiner, Ph.D., and Ed Hamlin, Ph.D., are members of the ADDitude ADHD Medical Review Panel.
További neurofeedback témájú cikkeket ITT olvashat
Szerző: Hullan Gabriella | okt 15, 2018 | Gyógypedagógia
ADHD – Gyermekfejlesztési praktikák – Könyvajáló
Thomas A. PhD – Tényleg ADHD-s a gyerekem?
Még a nyáron volt szerencsém „belebotlani” Thomas Armstrong PhD – Tényleg ADHD-s a gyerekem? című könyvébe. A könyv tartalomjegyzékének elolvasása során már szembeötlik, az író – akiről később megtudjuk hogy a téma egyik elismert szakértője – sok ponton támadja az ADHD mint mentális betegség mondhatni járványos elterjedésének mivoltát. Vajon a hiperaktív és figyelemzavaros gyermek a több, vagy a rosszcsont, örökmozgó gyermekekre egyszerűen túl könnyen sütik rá ezt a diagnózist?
Kétségbe vonja hogy egyre több lenne az ezzel a tünetegyüttessel rendelkező személy. Inkább a társadalomban, megváltozó mindennapokban és a gyógyszeripar ugrásszerűen teret nyerő jelenlétében látja az okokat. A könyv elmeséli nekünk a gyógyszerek alkalmazásának történetét – ez személy szerint engem erősen megérintett és aggodalommal töltött el a jövőt illetően. Felsorolja azokat a tényezőket, melyek hatással lehetnek arra hogy egyre szembeötlőbbek ezen „személyiség típussal” rendelkező gyermekek. Elolvasása elgondolkodtat minket, hogyan is helyes viszonyulni ehhez a diagnózishoz és az adott gyermek problémáihoz.
Ami azonban bizonyos, megpróbál alternatív módszereket felsorolni nekünk, melyekkel segíthetünk a gyermekeinknek.
Amit röviden és tömören el lehet róla mondani: olvasmányos, könnyen érthető, mondhatni „gyógyszer ellenes”, az ADHD diagnózisának kialakulását boncolgatja (mikor és miért lett ilyen felkapott ez a diagnózis?). Gyakorlati segítséggel próbál szolgálni.
Ami miatt külön ajánlom minden a figyelemzavar kapcsán érintett embernek, 101 kézzelfogható, jól elmagyarázott figyelemfejlesztő módszert sorol fel a fejlődés és a mindennapok megsegítéséhez!
Jaffa Kiadó
Megjelent: 2018
392 oldal
Puha fedeles
Fordította: Farkas Veronika
Bővebben az ADHD diagnózisáról itt olvashat. Továbbá a figyelemzavarról itt.
Kép forrása: Libri
Szerző: Hullan Gabriella | okt 9, 2018 | Gyógypedagógia, Neurofeedback
Neurofeedback és az iskolakezdés
Az egyik – mondhatni legklasszikusabb – oka a családoknak amiért felkeresnek, mert 1-2 év és iskolás lesz a gyermek de úgy érzik még „éretlen rá”. Sokat fecseg, könnyen elterelhető a figyelme, túlzottan szabatos, nem igen tud megülni egy helyben. Teljes mértékig jogos ilyenkor a szülők félelme, mi lesz így a gyermekkel iskolakezdés idején? Nagyon lényeges erre felkészíteni a gyermeket még az óvodai évek alatt, hiszen az első sikerek/kudarcok határozzák meg a gyermek viszonyát a tanulással és az iskolával kapcsolatban.
Mi szükséges egy sikeres iskolakezdéshez?
Egy gyermek iskolai tanulmányait számtalan dolog befolyásolja. Talán a következők a legfontosabbak: mit hoz otthonról (iskolához való viszony, elvárások, tudás amit a családjától kapott), a képességei (érett-e az iskolai elvárásokra), személyisége és a környezet ( iskola/tanárok/osztálytársak).
Ezek közül a család szerencsére sok dologban tud segíteni a gyermeknek. Véleményem szerint az egyik kulcs kérdés hogy ne leküzdendő próbatételnek harangozzuk be az iskolát – „Én is túléltem valahogy az iskolát, fiam neked is menni fog” – próbáljunk minél pozitívabb hozzáállást kialakítani a gyermekben, szeresse az iskolát a lehetőségekhez mérten. Így van a legnagyobb esélye arra hogy hosszútávon is pozitív legyen az oktatási rendszerrel a viszonya.
Fontos a gyermek általános tájékozottsága. Egy hat éves gyermektől már elvárható hogy tudja a nevét, lakcímét, születési idejét, szülei nevét és foglalkozását. Saját magát a világban el tudja helyezni, térben és időben. Környezetéről és a világról egy alapvető tájékozottsággal és képpel rendelkezzen. Tudnia kell az évszakokat, hónapokat, napokat, napszakokat és azok változásait.
Rendelkezzen megfelelő feladattudattal, a szabályok betartása korának megfelelően de ne okozzon számára nehézséget. Kortárs közösségben társaival viselkedése kiegyensúlyozott legyen.
Képességei, készségei fejlődésében egy bizonyos szintű fejlettség elengedhetetlen. Ezek közül a legfontosabbak: dominancia kialakulása, testtudat és énkép kifejlődése, anyanyelvi készség fejlettsége. Szem-kéz koordináció, finommotorikus mozgások (finommozgások – kézügyesség – ceruzafogás), alak-háttér érzékelés (vizuális kulcsinger kiszűrése a környező ingerek közül), térbéli tájékozódás, figyelmi készség fejlettsége nélkülözhetetlen.
Ha ezeken a területeken elmaradás mutatkozik, abból később könnyen alakulhatnak ki komolyabb tanulási nehézségek. Rendkívül fontos a problémák korai felismerése és megsegítése!
Hogyan tudunk segíteni a gyermeknek?
Általános tájékozottságát egyszerű érdeklődő beszélgetésekkel ellenőrizhetjük le. Ha esetleg valamiről kiderül hogy nem ért, meséljünk neki az adott témában. Kérdezzünk rá a véleményére, kérdezzük meg tudja-e az adott dolgokat családjáról, mindennapjaikról.
Térbéli tájékozódását egy egyszerű „vizsgahelyzettel” leellenőrizhetjük. Rakjunk elé egy széket és kedvesen kérjük meg, a kezében lévő tárgyat rakja a szék elé, mögé, alá, mellé, jobb vagy bal oldalára. Ugyan így kérjük meg, mutassa meg melyik a jobb-bal keze és lába, válla, térde. Ha nagyszámú tévesztés nélkül magabiztosan megmutatja, nem lesz vele gond az iskolában. Ha sokat téveszt, játékosan gyakoroltathatjuk. Kérjük meg hogy segítsen elrakni dolgokat, ezeknek az instruálásában direkt szóban kérjük és a térbéli elhelyezkedést gyakoroltassuk vele – „kérlek rakd a sajtreszelőt az alsó polcra, a tésztaszűrő mellé”. Játszunk vele építős játékokat, ahol az elemek egymáshoz való elhelyezkedése jól látszik. Ezekben a játékokban is kitérhetünk a térbéli irányokra és helyzetekre.
Próbáljuk rávenni hogy otthon minél többet rajzoljon, gyurmázzon, fűzzön, vágjon ollóval, ragasszon, kirakósozzon, építsen, mozogjon. Tehát a hagyományos játékokkal játsszon!
Olyanokat, melyekhez kell kézügyesség, el lehet helyezni térben és időben, van cselekménye és szereplői, szükséges hozzájuk játszótárs, vannak szabályaik melyeket be kell tartani.
Ezek mind az iskolára és az életre készítik fel és olyan sokféle készséget fejlesztenek hogy most inkább itt végig se sorolnám… Egy tableten világító 2D-s játék nem fejleszt készséget, vagy olyan módon amely még nem szükséges a gyermek számára!
Minden világító kütyüvel eltöltött játékidő, a fejlődéstől veszi el a lehetőségét a gyermeknek. Az ezekkel való játékra bőven ráér később, azonban olyan készségek fejlődésétől veszi el a lehetőséget, melyek nélkül nem fog boldogulni az iskolában!
A hiányzó nyugalmi helyzet és a Neurofeedback
No de mihez kezdjen a szülő, ha a gyermek mindig nyüzsög, fecseg, képtelen megülni és nyugton maradni? Ilyen esetben szokott gyakran felmerülni a neurofeedback szükségessége. Hiszen ha az idegrendszer fejlettsége nem teszi lehetővé a nyugodt tevékenységek gyakorlását, sajnos azokban nem is fog tudni fejlődni kellő mértékben. Óvodás korban elsődlegesen a mozgásterápiákat javasoljuk (TSMT, Alapozó, Ayres) azonban ha ezek nem elegendőek, érdemes egy neurofeedback felmérésen részt venni.
Egy EEG alapú neurofeedback felmérésen fény derülhet az idegrendszer éretlenségére (általában ez a prefrontális területeket érinti – homloklebeny) aktivitási problémák jelenlétére (túlpörgő vagy éppen belassult idegrendszer) vagy konkrét agyhullámok túlzottan domináns jelenlétére avagy hiányára.
Mindegyik jelenség képes figyelmi problémákat okozni a maga módján. Ezeket célzottan lehet neurofeedback tréninggel kezelni. A neurofeedback amplitúdó tréningjének módszertani leírásáról itt olvashat.
A tréning előrehaladtával a következő pozitív változásokra lehet számítani: a gyermek meg tud ülni legalább 30-40 percig nyugodtan egyhuzamban. Képes önmagát fizikálisan és fejben is lenyugtatni. Megtanulja koncentrálni figyelmét egy adott dologra. Fejlődik a testtudata, megtanul önmagára tudatosan hatni. A tréningfolyamat előrehaladtával észrevehető hogy már önként és lényegesen könnyebben vesz részt nyugodt kézműves tevékenységekben, tartós koncentrációt igénylő feladatokban.
Tehát a sikeres iskolakezdéshez megfelelő feladattudat, nyugalmi és aktivitási szint, megfelelően fejlett készségek szükségesek. Ezért érdemes az utolsó óvodai évben ezekre tudatosan készülni.
Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner
Képek: Pixabay, Neurofeedback & Fejlesztés
