„A családomnak fontolóra kellene vennie a neurofeedback tréninget ADHD kapcsán?” Ezt a kérdést sok klinikus teszi fel önmagának. A tanulmányok biztatóak, de nem egyértelműek. Íme amit a szakembereknek és a betegeknek tudniuk kell!
Mi a neurofeedback?
A neurofeedback egy alternatív tréning típus, mely valós idejű EEG adatokat használva segít a a betegeknek saját agyuk edzésében. Ezzel javítva koncentrációs, impulzuskontroll és végrehajtói funkcióikat.
Az 1970-es évek óta használják az ADHD és más idegrendszeri rendellenességekben szenvedő betegek esetében a neurofeedback tréninget.
A módszer támogatói az alábbi hatásokat tartják bizonyítottnak:
- Az EEG értékekben bekövetkező változás mérhető és tartós sok idővel a tréning folyamat befejezése után is.
- Az EEG értékek javulása, viselkedésben tapasztalható javulásokhoz vezet – nevezetesen a tartós fókuszáltsághoz, csökkent impulzivitáshoz és csökken az egyén elterelhetősége is feladathelyzetben.
A neurofeedback tudománya
A neurofeedback a neuroplaszticitáson alapszik – mely azt jelenti, hogy az agy formálható, aktivizálható rendszeres intenzív gyakorlás által. Ekkor a betegek saját agyhullám mintázataikat befolyásolják. A tréning folyamán a neurofeedback célja, hogy segítse a betegeket a magas frekvenciájú agyhullámaik arányának növelésében, ezáltal fokozva a figyelmüket és önszabályozásuk képességét.
Az ADHD-s agy sok esetben többlet delta és theta agyhullámot (alacsony frekvenciájú agyhullámot) generál, illetve csökkent mértékben vannak jelen a magas frekvenciájú béta hullámok. A neurofeedback ezt az arányt képes megváltoztatni akár 20-40 tréning alkalom után. A végcél egy aktív, összehangolt agy, mely az ADHD tüneteinek általános csökkenéséhez vezet.
Pontosabban, a neurofeedback tréning célja növelni az agy terhelhetőségét és bétahullámokra való hajlamát, melyeknek jelenléte a hatékony információfeldolgozással és problémamegoldással állnak összefüggésben. Ezzel szemben ha a theta hullámokból többlet van jelen az agyi aktivitásban, a betegek munkájukban szétszórtságra, feledékenységre és figyelmük könnyű elterelhetőségére panaszkodnak. Ezért a neurofeedback tréning célja a delta és theta hullámok mértékének csökkentése.
Hogyan működik?
A Neurofeedback a biofeedback egy különálló típusa. A biofeedback annak a folyamatnak a megtanulása, hogyan változtathatja meg az adott személy saját fiziológiai aktivitását biológiai adatok, például a légzési frekvencia, az izmok aktivitása és a szívműködés valós idejű monitorozása révén.
A neurofeedback tréning alkalmával a szakember egy EEG-biofeedback eszköz fejbőrön elhelyezett elektródáival figyeli a beteg agyhullámait. Ezek az érzékelők mérik az agy aktivitását, és továbbítják azt, hogy a tréner és a beteg is pontosan láthassa, mikor és hogyan érik el az agyhullámok a kívánt optimális szintet.
A tréningezők a szakemberrel együttműködve felismerik, mikor működik az agy az optimális tartományban és mikor nem, majd a gyakorlások során megismételik ezt az állapotot hogy később ezt az optimális agyi tevékenységet akaratlagosan fenntarthassák.
Ideális esetben minden hagyományos neurofeedback tréning legfeljebb 30 percig tart. Számos tréner a beteg kvantitatív EEG felmérésének eredményei illetve az ADHD tünetek alapján állítja fel a tréningprotokollt. Ha a neurofeedback tréningek a mért adatokban javulást eredményeznek, a kezelési protokollokat az újonnan mért adatok alapján módosítják.
Reprezentatív tanulmányok
Az első tanulmányok és esettanulmányok a neurofeedback hatékonyságáról 1976-ban kezdtek megjelenni. Azóta tucatnyi tanulmányt publikáltak egyre erősebb kutatási módszertannal. Itt található néhány figyelemreméltó kutatás összefoglalása:
Monastra és munkatársai (2002) :
100 fő, 6-19 éves ADHD-s gyermeket kezelt egy éven át Ritalinnal, viselkedés terápiával és iskolai megsegítés kombinációjával. A szülők fele jelentkezett hogy szeretnék beilleszteni a neurofeedback-et is a kezelési tervbe.
A neurofeedback-ben részesülő fiatalok jobban teljesítettek mint az azt nem kapó társaik, mind a szülők és a tanárok jelentéseiben illetve a számítógépes figyelemfelmérési tesztekben, tanulmányi eredményeikben.
Az EEG vizsgálatok azt mutatták, hogy agyhullámaik normalizálódtak. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után csak a neurofeedback-kezelésben részesült betegeknél tartós eredményeket láttak. Ezt a tanulmányt azért kritizálják, mert a résztvevőket nem véletlenszerűen osztották be a kezelési csoportokba.
Levesque és munkatársai (2006) :
20 fő, 8–12 éves ADHD-s gyermeket véletlenszerűen osztottak ki 40 hétig tartó neurofeedback kezelésre vagy kezelést nem kapók listájára.
A 40. hét végén azok a gyermekek, akik neurofeedback-kezelést kaptak, figyelemre méltó javulást mutattak, amit a szülõk értékelése és a laboratóriumi mérések bizonyítottak.
Az MRI vizsgálatok szignifikáns változást mutattak az agyhullám mintázatokban a kezelt gyermekek esetében, a kontroll gyermekeknél azonban az adatok nem változtak. Ezt a tanulmányt kis mintája (20 fő) korlátozza.
Gevensleben és munkatársai (2009):
Az ADHD-val 102 fő, 8-12 éves gyermeket véletlenszerűen választották ki neurofeedback tréningre vagy számítógépes készségfejlesztő tréningre.
Mindkét csoport 36 aktív kezelési ülést kapott 18 hét alatt. A kutatók szándékosan titokban tartották a szülők és a tanárok előtt, hogy melyik gyermek melyik típusú tréningen vesz részt. Ez a tanulmány a korábbi kutatások hiányosságait kívánta kiküszöbölni egy randomizált kontrollcsoporttal és a nagyobb mintával.
A vizsgálat végén a neurofeedback csoport gyermekeinél 60%-kal nagyobb mértékben csökkentek az ADHD tünei a szülői és a tanár visszajelzésekben, mint a számítógépes készségfejlesztő csoportban. Hat hónappal később a különbségek megmaradtak, és a neurofeedback-kezeléssel kezelt gyermekek szülei sikeresebb iskolai teljesítményeket jelentettek.
Meisel és munkatársai (2013) :
23 fő, 7-14 éves korú gyermekeket véletlenszerűen osztottak két csoportba. Vagy metil-fenidát vagy 40 alkalmas neurofeedback kezelést kaptak.
Mindkét csoport szignifikáns és egyenértékű csökkenést mutatott az ADHD tünetei alapján a szülők és a tanárok között közvetlenül a tréning befejezése után közvetlenül, két hónappal később – majd a javulások hat hónapos nyomon követés mellett is fennmaradtak.
A tanárok csak a neurofeedback tréningen részt vett csoport jelentõs tanulmányi fejlődéséről számoltak be az olvasási és írási készségek területén, azonban nem világos, hogy a tanárok tudták-e melyik csoport, melyik kezelést kapta.
Elegendő neurofeedback-tanulmány létezik már az adatok meta-analízisének befejezéséhez, mely segíthet egy megbízhatóbb összegzést létrehozni a Neurofeedback, ADHD kezelésére gyakorolt hatásáról.
2012-ben , 14 randomizált vizsgálatot tanulmányoztak a kutatók , és kiszámolták milyen mértékű hatást eredményezett a neurofeedback tréning: 80%-al csökkent a figyelmetlenség és 70%-al csökkent a hiperaktivitás tünetei a résztvevő ADHD-sok körében a kutatások során. Ezeket meglehetősen látványos eredményeknek tekintik, bár nem olyan nagyok, mint a stimuláló gyógyszereké melyeknek körülbelül 100%-os hatás társítanak.
2016-ban , 13 randomizált, kontrollált vizsgálat tanulmányozása során a kutatók – melyek közül néhány átfedést mutatott a 2012-es elemzéssel – azt határozták meg, hogy determinálhatta az eredményeket az a tény a szülők és a tanárok körében is, hogy ha tudták pontosan milyen kezelést kap a gyermek. Arra a következtetésre jutottak, hogy azok akik tudták, az ADHD-tünetek enyhébb csökkenését tapasztalták mint azok, akik nem tudták milyen kezelést kap a gyermek.
Ígéretes kiegészítő tréning
Bár a legtöbb tanulmány nem teljesen „vak”, a fentebb idézett kutatások azt sugallják, hogy a neurofeedback az ADHD ígéretes tréningje, ám ezt a gyógyszeres kezelés és / vagy viselkedésterápia kiegészítésének kell tekinteni, mint sem önálló kezelésként. A meglévő kutatások azt sugallják, hogy a módszer javíthatja a figyelmet, csökkentheti a hiperaktivitást és fokozhatja a végrehajtó funkciók működését, ideértve a munkamemóriát is. Az ADHD terület legfontosabb kutatói közül néhány azonban azt állítja, hogy hatékonysága az ADHD vonatkozásában nem bizonyított. Azonban azt kijelenthetjük, hogy a gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia kutatási támogatása jóval erősebb, mint jelenleg a neurofeedback tréningé.
Forrás: www.additudemag.com
Szerzők: David Rabiner, Ph.D., and Ed Hamlin, Ph.D., are members of the ADDitude ADHD Medical Review Panel.
További neurofeedback témájú cikkeket ITT olvashat