Napjainkban is kutatások tárgya a neurofeedback. Különböző módszertanok alakultak ki az évek során, melyek egymással mondhatni „versenyezve” igyekeznek hatékonyabbak lenni a többinél. Ez a fajta versengés okozhatja a módszer gyors fejlődését és azt, hogy egyre többet foglalkoznak nemzetközi szinten is a neurofeedbackkel.

A neurofeedback kezdetei:

Forrás: Ari Goldstein, Ph.D. Educational Psychologist

Dr. Barry Sterman (1963) 30 macskával kezdett el kísérletezni, a kísérletek közben figyelte az EEG adataikat is. Pavlovi reflexhez hasonló kísérletében a cicákat arra kondicionálta (tanította) hogy ha enni szeretnének, nyomjanak le egy taposókart a ketrecükben. Jutalmuk húsleves ill. tej volt. Az állatok, hamar meg is tanulták a feladatot. Következő lépésben egy hangot játszott be a macskáknak a ketrecbe és csak akkor kaptak a macskák élelmet, ha akkor nyomták le a kart mikor a hang nem szólt éppen.
Dr. Sterman hamar észrevette hogy az éhes macskák viselkedése megváltozott. Láthatóan koncentráltak, fizikailag lenyugodtak és éberen figyelték a lejátszódó hangot, várva mikor áll le hogy sikeresen nyomhassák le a kart. Ebben az állapotukban megerősödött SMR (szenzo-motoros ritmus) frekvenciát észlelt az állatokon. Mikor erre a megállapításra jutott, merőben változtatott a kísérleten: eltávolította a kart a ketrecből, a hang maradt de a cicák akkor kaptak élelmet ha lenyugtatták magukat és a korábbi koncentrált, SMR-ben gazdagabb idegi tevékenységet produkálták. A kísérlet sikeres volt, az egyedek rátanultak a feladatra és az élelem reményében elkezdtek SMR szintet növelni.

Ez volt az első olyan kísérlet mely azt bizonyította hogy akaratlagosan befolyásolhatóak az EEG értékek. Később Sterman más kísérletekbe is bevonta a macskáit, ekkor egy véletlen folytán kiderült, az SMR tréningezett macskák védettebbek epilepsziás rohamok ellen még akkor is ha mesterségesen kemikáliákkal próbálják náluk kiváltani a rohamot. Munkássága a béta hullámok kondicionálásával az amplitúdó tréningek egyik alapköve lett. De hogyan is néz ki napjainkban egy amplitúdó alapú neurofeedback tréning?

Amplitúdó tréning módszere:

Az amplitúdó tréning konkrét agyhullám típusokkal dolgozik. Ezeknek a mintázatát és egymáshoz való viszonyát vizsgálja és igyekszik befolyásolni. Fontos leszögezni hogy az EEG jeleket „csak” mérjük és arról egyidejűleg információval szolgálunk a kliensnek. Mondhatni „tükröt tartva neki” jelen állapotáról. Ez a visszajelzés többnyire valamilyen mozgó kép, film vagy mese.

A tréning folyamata felméréssel kezdődik, mely során a tréner végigméri a főbb agyi területeket. Ezzel egy előzetes képet alkotva EEG adatokban a kliens állapotáról. Ezt tekinthetjük egy mini „brain mappingnek”. Ezt követően állítja fel a szakember a tréning céljait – melyik területen, milyen hullámokra kell hatnia a tréningnek.

A hullámok viszonya

Minden vizsgált frekvencia tartomány miden pillanatban jelen van. Azonban nem mindegy hogy egy adott szituációban melyikből mennyit generál az idegrendszerünk. Egy optimális állapotban a mért agyhullámoknak egy bizonyos arányban kell jelen lenniük egymáshoz mérten.

Delta, theta, alpha, SMR, beta1, hi beta. Főként ezeket a hullám tartományokat célozza a tréning, harmonizációjuk a jól funkcionáló idegi tevékenységet eredményezi.

Hogyan befolyásoljunk egy „agyhullámot”?

Az optimálistól való eltérést úgy tudnánk jellemezni hogy nem megfelelő „mennyiséget” állít elő az adott frekvenciából az agy. Tehát vagy túl keveset, vagy túl sokat.

Neurofeedback – az optimális tartomány küszöbökkel való meghatározása

Ha egy gyermek idegrendszere a frontális lebenynél alul működik, a lassú frekvenciájú hullámok (melyek csecsemőkorban dominánsak ám az agy fejlődésével visszaszorulnak) túl dominánsak maradtak. Ezeknek egy felső határt kellene szabni, hogy annál többet ne generáljon az agy. Ehhez küszöböket állítunk be. Megszabjuk hogy azt szeretnénk, ha a Delta hullámokból nem lenne túlzottan sok, ha ezt szintet a gyermek átlépi, azt abban az adott pillanatban jelezzük neki.

Ugyan ez igaz arra is ha a koncentrált éber figyelemért felelős béta hullámokból túl kevés van. Beállítunk egy alsó minimum értéket, a tréning alatt azt kérjük tőle hogy az SMR frekvenciából legalább ennyit állítson elő a filmnézés közben. Tehát tartsa fenn az éber figyelmét a tréning alatt. Ha elkalandozik és nem elég éber, azonnal leáll a film.

Ezekkel a finom útmutatásokkal igyekszünk a kliensnek jelezni – tanítani –  hogy ismerje fel milyen állapotban van, mi lenne számára az optimális és ezt hogy tudja akaratlagosan elérni. Ebből ő annyit érzékel hogy ha nem összpontosít eléggé, nem marad éber vagy nem eléggé nyugodt a film/mese/animáció nézése közben, az azonnal leáll. Azt is megtapasztalja hogy ha korrigál, azonnal sikerélményben részesül, hiszen a rendszer pozitívan jelzi neki – tovább indul a film v. mese..

A tréningtípus speciális előnyei

Minden tréningtípusnak meg van a maga előnye, mely a módszertanából adódik. Az amplitúdó tréninget mind gyermekek mind felnőttek sikeresen alkalmazhatják fejlődésükben. 4,5 éves kortól a késői demenciáig bárki gyakorolhatja.

Fő típusai: leggyakoribb a fent említett idegrendszer harmonizációját és ezzel fejlesztését célozó theta/beta típusú tréning. Alpha/theta relaxációs tréninget az alvási, szorongási problémáknál, addiktológiai területeken használunk. Továbbá különböző speciális agyi károsodások által fellépő problémák kezelése is megvalósítható, ahol egyedi protokollokat kell felállítani az egyedi sérülések kezelésére.

Gyermekeknél kiszoktam emelni hogy – öröm az ürömben – a tréning érzékeny a bemozdulások és izomfeszülések miatt fals adatokra. Az általam használt softver ezt érzékeli és pont ugyan úgy visszajelzi a gyermeknek, mintha nem figyelt volna a tréning során. Tehát egy „sajtkukac” kisgyermek az első alkalmakkal megtapasztalja és megtanulja hogy a feladathelyzetben nyugodtan üljön  és ne produkáljon semmilyen mozgásos pótcselekvést. Ezzel járulékosan bár de hatékonyan fejlesztve a feladathelyzetben való nyugodt részvétel képességét.

Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner

A módszertani illusztrációkat a Neurofeedback & Fejlesztés készítette, minden jog fenntartva.

The post Amplitúdó tréning, mint Neurofeedback típus appeared first on Neurofeedback & fejlesztés.

Neurofeedback – ADHD – Figyelemzavar

 A Figyelemhiányos, hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) egy tünetegyüttes. Pontos definíciója:

Neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Diagnosztizálása pszichiáteri hatáskör, Budapesten a Vadaskert, SOTE és a Bethesda Gyermekkórház ADHD központja diagnosztizál. A diagnózist mindig tesztek és megfigyelés előzi meg. Kiemelendő hogy elengedhetetlen a gyermeket kortársak között hosszabban megfigyelni, ez alapján lehet megfelelő összképet alkotni a gyermek állapotáról.

Azonban minél fiatalabb egy gyermek, annál nehezebb pontos véleményt alkotni arról, milyen okok állhatnak a tünetei mögött. Először is a fiatalkori gyors növekedés, fejődésben lévő idegrendszere miatt. Az éppen jelenlévő tüneteket pár hónap alatt „kinőheti”, azonban új tünet rövid időn belül előkerülhet viselkedésében.
A másik ok, a különböző diagnózisoknál megfigyelendő tünetek közötti erős átfedés. Egy ADHD-s gyermek képes 80%-ban pontosan ugyan olyan tüneteket produkálni mint egy autista vagy szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermek. Mindegyiküknél megjelenthetnek szociális és emocionális nehézségek, ismétlődő (repertitív) viselkedés vagy szokatlan érdeklődési terület is, pedig az ADHD-t nem ezek alapján diagnosztizáljuk.
A kulcsparaméter az egész életszervezésre kiható figyelemzavar, szétszórtság, nyughatatlan motoros funkciók és az impulzus kontroll hiánya.

Neurofeedback használata az ADHD kezelésében

Magyarországon a neurofeedback még csak bontogatja szárnyait, míg a velünk szomszédos országokban már komolyabb ismertségre tett szert. Horvátországban az EEG alapú diagnosztika államilag elismert, de Szlovákiában is támogatja már a társadalombiztosítás. Nálunk ez még sajnos várat magára. Azonban amit tudunk:

Egy ADHD-s idegrendszerben több anatómiai elváltozás is bizonyítható már. Kutatások komoly eltérést mutattak az alábbi területeken

• Szerkezeti elváltozások:  agykérgi különbségek, késleltetett agykérgi fejlődés gyermekeknél és serdülőknél, csökkent szürkeállomány sűrűség.
• Funkcionális elváltozások: prefrontális-striális hálozatok és az elülső-limbikus rendszer hálózatainak elváltozásai okozhatják a figyelmi és hiperaktivitással kapcsolatos tüneteket.

Mindenképpen elmondható hogy az agy prefrontális (homloklebenyi) területeinek és a neurotranszmitterek között a dopaminerg rendszerek későbbi érése megfigyelhető.

Hogyan hat a neurofeedback?

A fentebb említett frontális területek amplitúdó tréningjével elérhető hogy a fejletlen, alul működő idegrendszer megfelelő aktivitási szintet kapjon. Ezt folyamatos, heti rendszerességű gyakorlással érhetjük el, melynek során mérve a gyermek idegrendszeri aktivitását, arra ösztönözzük hogy „erőlködjön”, összpontosítson minél hosszabb ideig, ezzel sarkallva önmagát a hatékonyabb idegrendszeri működésre.

Arról hogy hogyan is zajlik egy amplitúdó tréning, itt olvashat!

Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner

Kép: Pixabay
Forrás: Adhd Institute

The post ADHD kezelése neurofeedback tréninggel appeared first on Neurofeedback & fejlesztés.