Meta – analízis : A neurofeedback képes hatékonyan kezelni az ADHD tüneteit?

“A családomnak fontolóra kellene vennie a neurofeedback tréninget ADHD kapcsán?” Ezt a kérdést sok klinikus teszi fel önmagának. A tanulmányok biztatóak, de nem egyértelműek. Íme amit a szakembereknek és a betegeknek tudniuk kell!

neurofeedback - ADHD

Mi a neurofeedback?

A neurofeedback egy alternatív tréning típus, mely valós idejű EEG adatokat használva segít a a betegeknek saját agyuk edzésében. Ezzel javítva koncentrációs, impulzuskontroll és végrehajtói funkcióikat.

Az 1970-es évek óta használják az ADHD és más idegrendszeri rendellenességekben szenvedő betegek esetében a neurofeedback tréninget.

A módszer támogatói az alábbi hatásokat tartják bizonyítottnak:

  • Az EEG értékekben bekövetkező változás mérhető és tartós sok idővel a tréning folyamat befejezése után is.
  • Az EEG értékek javulása, viselkedésben tapasztalható javulásokhoz vezet – nevezetesen a tartós fókuszáltsághoz, csökkent impulzivitáshoz és csökken az egyén elterelhetősége is feladathelyzetben.

A neurofeedback tudománya

A neurofeedback a neuroplaszticitáson alapszik – mely azt jelenti, hogy az agy formálható, aktivizálható rendszeres intenzív gyakorlás által. Ekkor a betegek saját agyhullám mintázataikat befolyásolják. A tréning folyamán a neurofeedback célja, hogy segítse a betegeket a magas frekvenciájú agyhullámaik arányának növelésében, ezáltal fokozva a figyelmüket és önszabályozásuk képességét.

Az ADHD-s agy sok esetben többlet delta és theta agyhullámot (alacsony frekvenciájú agyhullámot) generál, illetve csökkent mértékben vannak jelen a magas frekvenciájú béta hullámok. A neurofeedback ezt az arányt képes megváltoztatni akár 20-40 tréning alkalom után. A végcél egy aktív, összehangolt agy, mely az ADHD tüneteinek általános csökkenéséhez vezet.

Pontosabban, a neurofeedback tréning célja növelni az agy terhelhetőségét és bétahullámokra való hajlamát, melyeknek jelenléte a hatékony információfeldolgozással és problémamegoldással állnak összefüggésben. Ezzel szemben ha a theta hullámokból többlet van jelen az agyi aktivitásban, a betegek munkájukban szétszórtságra, feledékenységre és figyelmük könnyű elterelhetőségére panaszkodnak. Ezért a neurofeedback tréning célja a delta és theta hullámok mértékének csökkentése.

Hogyan működik?

A Neurofeedback a biofeedback egy különálló típusa. A biofeedback annak a folyamatnak a megtanulása, hogyan változtathatja meg az adott személy saját fiziológiai aktivitását biológiai adatok, például a légzési frekvencia, az izmok aktivitása és a szívműködés valós idejű monitorozása révén.

A neurofeedback tréning alkalmával a szakember egy EEG-biofeedback eszköz fejbőrön elhelyezett elektródáival figyeli a beteg agyhullámait. Ezek az érzékelők mérik az agy aktivitását, és továbbítják azt, hogy a tréner és a beteg is pontosan láthassa, mikor és hogyan érik el az agyhullámok a kívánt optimális szintet.

A tréningezők a szakemberrel együttműködve felismerik, mikor működik az agy az optimális tartományban és mikor nem, majd a gyakorlások során megismételik ezt az állapotot hogy később ezt az optimális agyi tevékenységet akaratlagosan fenntarthassák.

Ideális esetben minden hagyományos neurofeedback tréning legfeljebb 30 percig tart. Számos tréner a beteg kvantitatív EEG felmérésének eredményei illetve az ADHD tünetek alapján állítja fel a tréningprotokollt. Ha a neurofeedback tréningek a mért adatokban javulást eredményeznek, a kezelési protokollokat az újonnan mért adatok alapján módosítják.

Reprezentatív tanulmányok

Az első tanulmányok és esettanulmányok a neurofeedback hatékonyságáról 1976-ban kezdtek megjelenni. Azóta tucatnyi tanulmányt publikáltak egyre erősebb kutatási módszertannal. Itt található néhány figyelemreméltó kutatás összefoglalása:

Monastra és munkatársai (2002) :

100 fő, 6-19 éves ADHD-s gyermeket kezelt egy éven át Ritalinnal, viselkedés terápiával és iskolai megsegítés kombinációjával. A szülők fele jelentkezett hogy szeretnék beilleszteni a neurofeedback-et is a kezelési tervbe.
A neurofeedback-ben részesülő fiatalok jobban teljesítettek mint az azt nem kapó társaik, mind a szülők és a tanárok jelentéseiben illetve a számítógépes figyelemfelmérési tesztekben, tanulmányi eredményeikben.
Az EEG vizsgálatok azt mutatták, hogy agyhullámaik normalizálódtak. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után csak a neurofeedback-kezelésben részesült betegeknél tartós eredményeket láttak. Ezt a tanulmányt azért kritizálják, mert a résztvevőket nem véletlenszerűen osztották be a kezelési csoportokba.

Levesque és munkatársai (2006) :

20 fő, 8–12 éves ADHD-s gyermeket véletlenszerűen osztottak ki 40 hétig tartó neurofeedback kezelésre vagy kezelést nem kapók listájára.
A 40. hét végén azok a gyermekek, akik neurofeedback-kezelést kaptak, figyelemre méltó javulást mutattak, amit a szülõk értékelése és a laboratóriumi mérések bizonyítottak.
Az MRI vizsgálatok szignifikáns változást mutattak az agyhullám mintázatokban a kezelt gyermekek esetében, a kontroll gyermekeknél azonban az adatok nem változtak. Ezt a tanulmányt kis mintája (20 fő) korlátozza.

Gevensleben és munkatársai (2009):

Az ADHD-val 102 fő,  8-12 éves gyermeket véletlenszerűen választották ki neurofeedback tréningre vagy számítógépes készségfejlesztő tréningre.
Mindkét csoport 36 aktív kezelési ülést kapott 18 hét alatt. A kutatók szándékosan titokban tartották a szülők és a tanárok előtt, hogy melyik gyermek melyik típusú tréningen vesz részt. Ez a tanulmány a korábbi kutatások hiányosságait kívánta kiküszöbölni egy randomizált kontrollcsoporttal és a nagyobb mintával.
A vizsgálat végén a neurofeedback csoport gyermekeinél 60%-kal nagyobb mértékben csökkentek az ADHD tünei a szülői és a tanár visszajelzésekben, mint a számítógépes készségfejlesztő csoportban. Hat hónappal később a különbségek megmaradtak, és a neurofeedback-kezeléssel kezelt gyermekek szülei sikeresebb iskolai teljesítményeket jelentettek.

Meisel és munkatársai (2013) :

23 fő, 7-14 éves korú gyermekeket véletlenszerűen osztottak két csoportba. Vagy metil-fenidát vagy 40 alkalmas neurofeedback kezelést kaptak.
Mindkét csoport szignifikáns és egyenértékű csökkenést mutatott az ADHD tünetei alapján a szülők és a tanárok között közvetlenül a tréning befejezése után közvetlenül, két hónappal később – majd a javulások hat hónapos nyomon követés mellett is fennmaradtak.
A tanárok csak a neurofeedback tréningen részt vett csoport jelentõs tanulmányi fejlődéséről számoltak be az olvasási és írási készségek területén, azonban nem világos, hogy a tanárok tudták-e melyik csoport, melyik kezelést kapta.

Elegendő neurofeedback-tanulmány létezik már az adatok meta-analízisének befejezéséhez, mely segíthet egy megbízhatóbb összegzést létrehozni a Neurofeedback,  ADHD kezelésére gyakorolt ​​hatásáról.

2012-ben , 14 randomizált vizsgálatot tanulmányoztak a kutatók , és kiszámolták milyen mértékű hatást eredményezett a neurofeedback tréning: 80%-al csökkent a figyelmetlenség és 70%-al csökkent a hiperaktivitás tünetei a résztvevő ADHD-sok körében a kutatások során. Ezeket meglehetősen látványos eredményeknek tekintik, bár nem olyan nagyok, mint a stimuláló gyógyszereké melyeknek körülbelül 100%-os hatás társítanak.

2016-ban , 13  randomizált, kontrollált vizsgálat tanulmányozása során a kutatók – melyek közül néhány átfedést mutatott a 2012-es elemzéssel – azt határozták meg, hogy determinálhatta az eredményeket az a tény a szülők és a tanárok körében is, hogy ha tudták pontosan milyen kezelést kap a gyermek. Arra a következtetésre jutottak, hogy azok akik tudták, az ADHD-tünetek enyhébb csökkenését tapasztalták mint azok, akik nem tudták milyen kezelést kap a gyermek.

Ígéretes kiegészítő tréning

Bár a legtöbb tanulmány nem teljesen “vak”, a fentebb idézett kutatások azt sugallják, hogy a neurofeedback az ADHD ígéretes tréningje, ám ezt a gyógyszeres kezelés és / vagy viselkedésterápia kiegészítésének kell tekinteni, mint sem önálló kezelésként. A meglévő kutatások azt sugallják, hogy a módszer javíthatja a figyelmet, csökkentheti a hiperaktivitást és fokozhatja a végrehajtó funkciók működését, ideértve a munkamemóriát is. Az ADHD terület legfontosabb kutatói közül néhány azonban azt állítja, hogy hatékonysága az ADHD vonatkozásában nem bizonyított. Azonban azt kijelenthetjük, hogy a gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia kutatási támogatása jóval erősebb, mint jelenleg a neurofeedback tréningé.

Forrás: www.additudemag.com
Szerzők: David Rabiner, Ph.D., and Ed Hamlin, Ph.D., are members of the ADDitude ADHD Medical Review Panel.

További neurofeedback témájú cikkeket ITT olvashat

Amplitúdó tréning, mint Neurofeedback típus

Neurofeedback – Módszertan

Napjainkban is kutatások tárgya a neurofeedback. Különböző módszertanok alakultak ki az évek során, melyek egymással mondhatni “versenyezve” igyekeznek hatékonyabbak lenni a többinél. Ez a fajta versengés okozhatja a módszer gyors fejlődését és azt, hogy egyre többet foglalkoznak nemzetközi szinten is a neurofeedbackkel.

A neurofeedback kezdetei:

Macskák a ketrecben - neurofeedback

Forrás: Ari Goldstein, Ph.D. Educational Psychologist

Dr. Barry Sterman (1963) 30 macskával kezdett el kísérletezni, a kísérletek közben figyelte az EEG adataikat is. Pavlovi reflexhez hasonló kísérletében a cicákat arra kondicionálta (tanította) hogy ha enni szeretnének, nyomjanak le egy taposókart a ketrecükben. Jutalmuk húsleves ill. tej volt. Az állatok, hamar meg is tanulták a feladatot. Következő lépésben egy hangot játszott be a macskáknak a ketrecbe és csak akkor kaptak a macskák élelmet, ha akkor nyomták le a kart mikor a hang nem szólt éppen.
Dr. Sterman hamar észrevette hogy az éhes macskák viselkedése megváltozott. Láthatóan koncentráltak, fizikailag lenyugodtak és éberen figyelték a lejátszódó hangot, várva mikor áll le hogy sikeresen nyomhassák le a kart. Ebben az állapotukban megerősödött SMR (szenzo-motoros ritmus) frekvenciát észlelt az állatokon. Mikor erre a megállapításra jutott, merőben változtatott a kísérleten: eltávolította a kart a ketrecből, a hang maradt de a cicák akkor kaptak élelmet ha lenyugtatták magukat és a korábbi koncentrált, SMR-ben gazdagabb idegi tevékenységet produkálták. A kísérlet sikeres volt, az egyedek rátanultak a feladatra és az élelem reményében elkezdtek SMR szintet növelni.

Ez volt az első olyan kísérlet mely azt bizonyította hogy akaratlagosan befolyásolhatóak az EEG értékek. Később Sterman más kísérletekbe is bevonta a macskáit, ekkor egy véletlen folytán kiderült, az SMR tréningezett macskák védettebbek epilepsziás rohamok ellen még akkor is ha mesterségesen kemikáliákkal próbálják náluk kiváltani a rohamot. Munkássága a béta hullámok kondicionálásával az amplitúdó tréningek egyik alapköve lett. De hogyan is néz ki napjainkban egy amplitúdó alapú neurofeedback tréning?

Amplitúdó tréning módszere:

Az amplitúdó tréning konkrét agyhullám típusokkal dolgozik. Ezeknek a mintázatát és egymáshoz való viszonyát vizsgálja és igyekszik befolyásolni. Fontos leszögezni hogy az EEG jeleket “csak” mérjük és arról egyidejűleg információval szolgálunk a kliensnek. Mondhatni “tükröt tartva neki” jelen állapotáról. Ez a visszajelzés többnyire valamilyen mozgó kép, film vagy mese.

A tréning folyamata felméréssel kezdődik, mely során a tréner végigméri a főbb agyi területeket. Ezzel egy előzetes képet alkotva EEG adatokban a kliens állapotáról. Ezt tekinthetjük egy mini “brain mappingnek”. Ezt követően állítja fel a szakember a tréning céljait – melyik területen, milyen hullámokra kell hatnia a tréningnek.

aplitudo eeg jelek teljes

A hullámok viszonya

Minden vizsgált frekvencia tartomány miden pillanatban jelen van. Azonban nem mindegy hogy egy adott szituációban melyikből mennyit generál az idegrendszerünk. Egy optimális állapotban a mért agyhullámoknak egy bizonyos arányban kell jelen lenniük egymáshoz mérten.

Delta, theta, alpha, SMR, beta1, hi beta. Főként ezeket a hullám tartományokat célozza a tréning, harmonizációjuk a jól funkcionáló idegi tevékenységet eredményezi.

Hogyan befolyásoljunk egy “agyhullámot”?

Az optimálistól való eltérést úgy tudnánk jellemezni hogy nem megfelelő “mennyiséget” állít elő az adott frekvenciából az agy. Tehát vagy túl keveset, vagy túl sokat.

Neurofeedback - küszöb értékek beállítása

Neurofeedback – az optimális tartomány küszöbökkel való meghatározása

Ha egy gyermek idegrendszere a frontális lebenynél alul működik, a lassú frekvenciájú hullámok (melyek csecsemőkorban dominánsak ám az agy fejlődésével visszaszorulnak) túl dominánsak maradtak. Ezeknek egy felső határt kellene szabni, hogy annál többet ne generáljon az agy. Ehhez küszöböket állítunk be. Megszabjuk hogy azt szeretnénk, ha a Delta hullámokból nem lenne túlzottan sok, ha ezt szintet a gyermek átlépi, azt abban az adott pillanatban jelezzük neki.

Ugyan ez igaz arra is ha a koncentrált éber figyelemért felelős béta hullámokból túl kevés van. Beállítunk egy alsó minimum értéket, a tréning alatt azt kérjük tőle hogy az SMR frekvenciából legalább ennyit állítson elő a filmnézés közben. Tehát tartsa fenn az éber figyelmét a tréning alatt. Ha elkalandozik és nem elég éber, azonnal leáll a film.

Ezekkel a finom útmutatásokkal igyekszünk a kliensnek jelezni – tanítani –  hogy ismerje fel milyen állapotban van, mi lenne számára az optimális és ezt hogy tudja akaratlagosan elérni. Ebből ő annyit érzékel hogy ha nem összpontosít eléggé, nem marad éber vagy nem eléggé nyugodt a film/mese/animáció nézése közben, az azonnal leáll. Azt is megtapasztalja hogy ha korrigál, azonnal sikerélményben részesül, hiszen a rendszer pozitívan jelzi neki – tovább indul a film v. mese..

A tréningtípus speciális előnyei

Minden tréningtípusnak meg van a maga előnye, mely a módszertanából adódik. Az amplitúdó tréninget mind gyermekek mind felnőttek sikeresen alkalmazhatják fejlődésükben. 4,5 éves kortól a késői demenciáig bárki gyakorolhatja.

Fő típusai: leggyakoribb a fent említett idegrendszer harmonizációját és ezzel fejlesztését célozó theta/beta típusú tréning. Alpha/theta relaxációs tréninget az alvási, szorongási problémáknál, addiktológiai területeken használunk. Továbbá különböző speciális agyi károsodások által fellépő problémák kezelése is megvalósítható, ahol egyedi protokollokat kell felállítani az egyedi sérülések kezelésére.

Gyermekeknél kiszoktam emelni hogy – öröm az ürömben – a tréning érzékeny a bemozdulások és izomfeszülések miatt fals adatokra. Az általam használt softver ezt érzékeli és pont ugyan úgy visszajelzi a gyermeknek, mintha nem figyelt volna a tréning során. Tehát egy “sajtkukac” kisgyermek az első alkalmakkal megtapasztalja és megtanulja hogy a feladathelyzetben nyugodtan üljön  és ne produkáljon semmilyen mozgásos pótcselekvést. Ezzel járulékosan bár de hatékonyan fejlesztve a feladathelyzetben való nyugodt részvétel képességét.

Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner

A módszertani illusztrációkat a Neurofeedback & Fejlesztés készítette, minden jog fenntartva.

ADHD kezelése neurofeedback tréninggel

neurofeedback - adhd

Neurofeedback – ADHD – Figyelemzavar

 A Figyelemhiányos, hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) egy tünetegyüttes. Pontos definíciója:

Neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Diagnosztizálása pszichiáteri hatáskör, Budapesten a Vadaskert, SOTE és a Bethesda Gyermekkórház ADHD központja diagnosztizál. A diagnózist mindig tesztek és megfigyelés előzi meg. Kiemelendő hogy elengedhetetlen a gyermeket kortársak között hosszabban megfigyelni, ez alapján lehet megfelelő összképet alkotni a gyermek állapotáról.

Azonban minél fiatalabb egy gyermek, annál nehezebb pontos véleményt alkotni arról, milyen okok állhatnak a tünetei mögött. Először is a fiatalkori gyors növekedés, fejődésben lévő idegrendszere miatt. Az éppen jelenlévő tüneteket pár hónap alatt “kinőheti”, azonban új tünet rövid időn belül előkerülhet viselkedésében.
A másik ok, a különböző diagnózisoknál megfigyelendő tünetek közötti erős átfedés. Egy ADHD-s gyermek képes 80%-ban pontosan ugyan olyan tüneteket produkálni mint egy autista vagy szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermek. Mindegyiküknél megjelenthetnek szociális és emocionális nehézségek, ismétlődő (repertitív) viselkedés vagy szokatlan érdeklődési terület is, pedig az ADHD-t nem ezek alapján diagnosztizáljuk.
A kulcsparaméter az egész életszervezésre kiható figyelemzavar, szétszórtság, nyughatatlan motoros funkciók és az impulzus kontroll hiánya.

Neurofeedback használata az ADHD kezelésében

Magyarországon a neurofeedback még csak bontogatja szárnyait, míg a velünk szomszédos országokban már komolyabb ismertségre tett szert. Horvátországban az EEG alapú diagnosztika államilag elismert, de Szlovákiában is támogatja már a társadalombiztosítás. Nálunk ez még sajnos várat magára. Azonban amit tudunk:

Egy ADHD-s idegrendszerben több anatómiai elváltozás is bizonyítható már. Kutatások komoly eltérést mutattak az alábbi területeken
  • Szerkezeti elváltozások:  agykérgi különbségek, késleltetett agykérgi fejlődés gyermekeknél és serdülőknél, csökkent szürkeállomány sűrűség.
  • Funkcionális elváltozások: prefrontális-striális hálozatok és az elülső-limbikus rendszer hálózatainak elváltozásai okozhatják a figyelmi és hiperaktivitással kapcsolatos tüneteket.

Mindenképpen elmondható hogy az agy prefrontális (homloklebenyi) területeinek és a neurotranszmitterek között a dopaminerg rendszerek későbbi érése megfigyelhető.

Hogyan hat a neurofeedback?

A fentebb említett frontális területek amplitúdó tréningjével elérhető hogy a fejletlen, alul működő idegrendszer megfelelő aktivitási szintet kapjon. Ezt folyamatos, heti rendszerességű gyakorlással érhetjük el, melynek során mérve a gyermek idegrendszeri aktivitását, arra ösztönözzük hogy “erőlködjön”, összpontosítson minél hosszabb ideig, ezzel sarkallva önmagát a hatékonyabb idegrendszeri működésre.

Arról hogy hogyan is zajlik egy amplitúdó tréning, itt olvashat!

Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner

Kép: Pixabay
Forrás: Adhd Institute

error: Content is protected !!