Meta – analízis : A neurofeedback képes hatékonyan kezelni az ADHD tüneteit?

“A családomnak fontolóra kellene vennie a neurofeedback tréninget ADHD kapcsán?” Ezt a kérdést sok klinikus teszi fel önmagának. A tanulmányok biztatóak, de nem egyértelműek. Íme amit a szakembereknek és a betegeknek tudniuk kell!

neurofeedback - ADHD

Mi a neurofeedback?

A neurofeedback egy alternatív tréning típus, mely valós idejű EEG adatokat használva segít a a betegeknek saját agyuk edzésében. Ezzel javítva koncentrációs, impulzuskontroll és végrehajtói funkcióikat.

Az 1970-es évek óta használják az ADHD és más idegrendszeri rendellenességekben szenvedő betegek esetében a neurofeedback tréninget.

A módszer támogatói az alábbi hatásokat tartják bizonyítottnak:

  • Az EEG értékekben bekövetkező változás mérhető és tartós sok idővel a tréning folyamat befejezése után is.
  • Az EEG értékek javulása, viselkedésben tapasztalható javulásokhoz vezet – nevezetesen a tartós fókuszáltsághoz, csökkent impulzivitáshoz és csökken az egyén elterelhetősége is feladathelyzetben.

A neurofeedback tudománya

A neurofeedback a neuroplaszticitáson alapszik – mely azt jelenti, hogy az agy formálható, aktivizálható rendszeres intenzív gyakorlás által. Ekkor a betegek saját agyhullám mintázataikat befolyásolják. A tréning folyamán a neurofeedback célja, hogy segítse a betegeket a magas frekvenciájú agyhullámaik arányának növelésében, ezáltal fokozva a figyelmüket és önszabályozásuk képességét.

Az ADHD-s agy sok esetben többlet delta és theta agyhullámot (alacsony frekvenciájú agyhullámot) generál, illetve csökkent mértékben vannak jelen a magas frekvenciájú béta hullámok. A neurofeedback ezt az arányt képes megváltoztatni akár 20-40 tréning alkalom után. A végcél egy aktív, összehangolt agy, mely az ADHD tüneteinek általános csökkenéséhez vezet.

Pontosabban, a neurofeedback tréning célja növelni az agy terhelhetőségét és bétahullámokra való hajlamát, melyeknek jelenléte a hatékony információfeldolgozással és problémamegoldással állnak összefüggésben. Ezzel szemben ha a theta hullámokból többlet van jelen az agyi aktivitásban, a betegek munkájukban szétszórtságra, feledékenységre és figyelmük könnyű elterelhetőségére panaszkodnak. Ezért a neurofeedback tréning célja a delta és theta hullámok mértékének csökkentése.

Hogyan működik?

A Neurofeedback a biofeedback egy különálló típusa. A biofeedback annak a folyamatnak a megtanulása, hogyan változtathatja meg az adott személy saját fiziológiai aktivitását biológiai adatok, például a légzési frekvencia, az izmok aktivitása és a szívműködés valós idejű monitorozása révén.

A neurofeedback tréning alkalmával a szakember egy EEG-biofeedback eszköz fejbőrön elhelyezett elektródáival figyeli a beteg agyhullámait. Ezek az érzékelők mérik az agy aktivitását, és továbbítják azt, hogy a tréner és a beteg is pontosan láthassa, mikor és hogyan érik el az agyhullámok a kívánt optimális szintet.

A tréningezők a szakemberrel együttműködve felismerik, mikor működik az agy az optimális tartományban és mikor nem, majd a gyakorlások során megismételik ezt az állapotot hogy később ezt az optimális agyi tevékenységet akaratlagosan fenntarthassák.

Ideális esetben minden hagyományos neurofeedback tréning legfeljebb 30 percig tart. Számos tréner a beteg kvantitatív EEG felmérésének eredményei illetve az ADHD tünetek alapján állítja fel a tréningprotokollt. Ha a neurofeedback tréningek a mért adatokban javulást eredményeznek, a kezelési protokollokat az újonnan mért adatok alapján módosítják.

Reprezentatív tanulmányok

Az első tanulmányok és esettanulmányok a neurofeedback hatékonyságáról 1976-ban kezdtek megjelenni. Azóta tucatnyi tanulmányt publikáltak egyre erősebb kutatási módszertannal. Itt található néhány figyelemreméltó kutatás összefoglalása:

Monastra és munkatársai (2002) :

100 fő, 6-19 éves ADHD-s gyermeket kezelt egy éven át Ritalinnal, viselkedés terápiával és iskolai megsegítés kombinációjával. A szülők fele jelentkezett hogy szeretnék beilleszteni a neurofeedback-et is a kezelési tervbe.
A neurofeedback-ben részesülő fiatalok jobban teljesítettek mint az azt nem kapó társaik, mind a szülők és a tanárok jelentéseiben illetve a számítógépes figyelemfelmérési tesztekben, tanulmányi eredményeikben.
Az EEG vizsgálatok azt mutatták, hogy agyhullámaik normalizálódtak. A gyógyszeres kezelés abbahagyása után csak a neurofeedback-kezelésben részesült betegeknél tartós eredményeket láttak. Ezt a tanulmányt azért kritizálják, mert a résztvevőket nem véletlenszerűen osztották be a kezelési csoportokba.

Levesque és munkatársai (2006) :

20 fő, 8–12 éves ADHD-s gyermeket véletlenszerűen osztottak ki 40 hétig tartó neurofeedback kezelésre vagy kezelést nem kapók listájára.
A 40. hét végén azok a gyermekek, akik neurofeedback-kezelést kaptak, figyelemre méltó javulást mutattak, amit a szülõk értékelése és a laboratóriumi mérések bizonyítottak.
Az MRI vizsgálatok szignifikáns változást mutattak az agyhullám mintázatokban a kezelt gyermekek esetében, a kontroll gyermekeknél azonban az adatok nem változtak. Ezt a tanulmányt kis mintája (20 fő) korlátozza.

Gevensleben és munkatársai (2009):

Az ADHD-val 102 fő,  8-12 éves gyermeket véletlenszerűen választották ki neurofeedback tréningre vagy számítógépes készségfejlesztő tréningre.
Mindkét csoport 36 aktív kezelési ülést kapott 18 hét alatt. A kutatók szándékosan titokban tartották a szülők és a tanárok előtt, hogy melyik gyermek melyik típusú tréningen vesz részt. Ez a tanulmány a korábbi kutatások hiányosságait kívánta kiküszöbölni egy randomizált kontrollcsoporttal és a nagyobb mintával.
A vizsgálat végén a neurofeedback csoport gyermekeinél 60%-kal nagyobb mértékben csökkentek az ADHD tünei a szülői és a tanár visszajelzésekben, mint a számítógépes készségfejlesztő csoportban. Hat hónappal később a különbségek megmaradtak, és a neurofeedback-kezeléssel kezelt gyermekek szülei sikeresebb iskolai teljesítményeket jelentettek.

Meisel és munkatársai (2013) :

23 fő, 7-14 éves korú gyermekeket véletlenszerűen osztottak két csoportba. Vagy metil-fenidát vagy 40 alkalmas neurofeedback kezelést kaptak.
Mindkét csoport szignifikáns és egyenértékű csökkenést mutatott az ADHD tünetei alapján a szülők és a tanárok között közvetlenül a tréning befejezése után közvetlenül, két hónappal később – majd a javulások hat hónapos nyomon követés mellett is fennmaradtak.
A tanárok csak a neurofeedback tréningen részt vett csoport jelentõs tanulmányi fejlődéséről számoltak be az olvasási és írási készségek területén, azonban nem világos, hogy a tanárok tudták-e melyik csoport, melyik kezelést kapta.

Elegendő neurofeedback-tanulmány létezik már az adatok meta-analízisének befejezéséhez, mely segíthet egy megbízhatóbb összegzést létrehozni a Neurofeedback,  ADHD kezelésére gyakorolt ​​hatásáról.

2012-ben , 14 randomizált vizsgálatot tanulmányoztak a kutatók , és kiszámolták milyen mértékű hatást eredményezett a neurofeedback tréning: 80%-al csökkent a figyelmetlenség és 70%-al csökkent a hiperaktivitás tünetei a résztvevő ADHD-sok körében a kutatások során. Ezeket meglehetősen látványos eredményeknek tekintik, bár nem olyan nagyok, mint a stimuláló gyógyszereké melyeknek körülbelül 100%-os hatás társítanak.

2016-ban , 13  randomizált, kontrollált vizsgálat tanulmányozása során a kutatók – melyek közül néhány átfedést mutatott a 2012-es elemzéssel – azt határozták meg, hogy determinálhatta az eredményeket az a tény a szülők és a tanárok körében is, hogy ha tudták pontosan milyen kezelést kap a gyermek. Arra a következtetésre jutottak, hogy azok akik tudták, az ADHD-tünetek enyhébb csökkenését tapasztalták mint azok, akik nem tudták milyen kezelést kap a gyermek.

Ígéretes kiegészítő tréning

Bár a legtöbb tanulmány nem teljesen “vak”, a fentebb idézett kutatások azt sugallják, hogy a neurofeedback az ADHD ígéretes tréningje, ám ezt a gyógyszeres kezelés és / vagy viselkedésterápia kiegészítésének kell tekinteni, mint sem önálló kezelésként. A meglévő kutatások azt sugallják, hogy a módszer javíthatja a figyelmet, csökkentheti a hiperaktivitást és fokozhatja a végrehajtó funkciók működését, ideértve a munkamemóriát is. Az ADHD terület legfontosabb kutatói közül néhány azonban azt állítja, hogy hatékonysága az ADHD vonatkozásában nem bizonyított. Azonban azt kijelenthetjük, hogy a gyógyszeres kezelés és a viselkedésterápia kutatási támogatása jóval erősebb, mint jelenleg a neurofeedback tréningé.

Forrás: www.additudemag.com
Szerzők: David Rabiner, Ph.D., and Ed Hamlin, Ph.D., are members of the ADDitude ADHD Medical Review Panel.

További neurofeedback témájú cikkeket ITT olvashat

Könyv ajánló – Tényleg ADHD-s a gyerekem?

ADHD – Gyermekfejlesztési praktikák – Könyvajáló

Thomas A. PhD - Tényleg ADHD-s a gyerekem?

Thomas A. PhD – Tényleg ADHD-s a gyerekem?

Még a nyáron volt szerencsém “belebotlani” Thomas Armstrong PhD – Tényleg ADHD-s a gyerekem? című könyvébe. A könyv tartalomjegyzékének elolvasása során már szembeötlik, az író – akiről később megtudjuk hogy a téma egyik elismert szakértője – sok ponton támadja az ADHD mint mentális betegség mondhatni járványos elterjedésének mivoltát. Vajon a hiperaktív és figyelemzavaros gyermek a több, vagy a rosszcsont, örökmozgó gyermekekre egyszerűen túl könnyen sütik rá ezt a diagnózist?
Kétségbe vonja hogy egyre több lenne az ezzel a tünetegyüttessel rendelkező személy. Inkább a társadalomban, megváltozó mindennapokban és a gyógyszeripar ugrásszerűen teret nyerő jelenlétében látja az okokat. A könyv elmeséli nekünk a gyógyszerek alkalmazásának történetét – ez személy szerint engem erősen megérintett és aggodalommal töltött el a jövőt illetően. Felsorolja azokat a tényezőket, melyek hatással lehetnek arra hogy egyre szembeötlőbbek ezen “személyiség típussal” rendelkező gyermekek. Elolvasása elgondolkodtat minket, hogyan is helyes viszonyulni ehhez a diagnózishoz és az adott gyermek problémáihoz.
Ami azonban bizonyos, megpróbál alternatív módszereket felsorolni nekünk, melyekkel segíthetünk a gyermekeinknek.

Amit röviden és tömören el lehet róla mondani: olvasmányos, könnyen érthető, mondhatni “gyógyszer ellenes”, az ADHD diagnózisának kialakulását boncolgatja (mikor és miért lett ilyen felkapott ez a diagnózis?). Gyakorlati segítséggel próbál szolgálni.

Ami miatt külön ajánlom minden a figyelemzavar kapcsán érintett embernek, 101 kézzelfogható, jól elmagyarázott figyelemfejlesztő módszert sorol fel a fejlődés és a mindennapok megsegítéséhez!

Jaffa Kiadó
Megjelent: 2018
392 oldal
Puha fedeles
Fordította: Farkas Veronika

Bővebben az ADHD diagnózisáról itt olvashat. Továbbá a figyelemzavarról itt.

Kép forrása: Libri

ADHD kezelése neurofeedback tréninggel

neurofeedback - adhd

Neurofeedback – ADHD – Figyelemzavar

 A Figyelemhiányos, hiperaktivitás zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder, ADHD) egy tünetegyüttes. Pontos definíciója:

Neurológiai természetű veleszületett vagy fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll.

Diagnosztizálása pszichiáteri hatáskör, Budapesten a Vadaskert, SOTE és a Bethesda Gyermekkórház ADHD központja diagnosztizál. A diagnózist mindig tesztek és megfigyelés előzi meg. Kiemelendő hogy elengedhetetlen a gyermeket kortársak között hosszabban megfigyelni, ez alapján lehet megfelelő összképet alkotni a gyermek állapotáról.

Azonban minél fiatalabb egy gyermek, annál nehezebb pontos véleményt alkotni arról, milyen okok állhatnak a tünetei mögött. Először is a fiatalkori gyors növekedés, fejődésben lévő idegrendszere miatt. Az éppen jelenlévő tüneteket pár hónap alatt “kinőheti”, azonban új tünet rövid időn belül előkerülhet viselkedésében.
A másik ok, a különböző diagnózisoknál megfigyelendő tünetek közötti erős átfedés. Egy ADHD-s gyermek képes 80%-ban pontosan ugyan olyan tüneteket produkálni mint egy autista vagy szenzoros integrációs zavarral küzdő gyermek. Mindegyiküknél megjelenthetnek szociális és emocionális nehézségek, ismétlődő (repertitív) viselkedés vagy szokatlan érdeklődési terület is, pedig az ADHD-t nem ezek alapján diagnosztizáljuk.
A kulcsparaméter az egész életszervezésre kiható figyelemzavar, szétszórtság, nyughatatlan motoros funkciók és az impulzus kontroll hiánya.

Neurofeedback használata az ADHD kezelésében

Magyarországon a neurofeedback még csak bontogatja szárnyait, míg a velünk szomszédos országokban már komolyabb ismertségre tett szert. Horvátországban az EEG alapú diagnosztika államilag elismert, de Szlovákiában is támogatja már a társadalombiztosítás. Nálunk ez még sajnos várat magára. Azonban amit tudunk:

Egy ADHD-s idegrendszerben több anatómiai elváltozás is bizonyítható már. Kutatások komoly eltérést mutattak az alábbi területeken
  • Szerkezeti elváltozások:  agykérgi különbségek, késleltetett agykérgi fejlődés gyermekeknél és serdülőknél, csökkent szürkeállomány sűrűség.
  • Funkcionális elváltozások: prefrontális-striális hálozatok és az elülső-limbikus rendszer hálózatainak elváltozásai okozhatják a figyelmi és hiperaktivitással kapcsolatos tüneteket.

Mindenképpen elmondható hogy az agy prefrontális (homloklebenyi) területeinek és a neurotranszmitterek között a dopaminerg rendszerek későbbi érése megfigyelhető.

Hogyan hat a neurofeedback?

A fentebb említett frontális területek amplitúdó tréningjével elérhető hogy a fejletlen, alul működő idegrendszer megfelelő aktivitási szintet kapjon. Ezt folyamatos, heti rendszerességű gyakorlással érhetjük el, melynek során mérve a gyermek idegrendszeri aktivitását, arra ösztönözzük hogy “erőlködjön”, összpontosítson minél hosszabb ideig, ezzel sarkallva önmagát a hatékonyabb idegrendszeri működésre.

Arról hogy hogyan is zajlik egy amplitúdó tréning, itt olvashat!

Írta:
Hullán Gabriella
Gyógypedagógus, neurofeedback tréner

Kép: Pixabay
Forrás: Adhd Institute

error: Content is protected !!